Két meghatározó momentumra is utaltam, ami
pusztította a kapcsolataimat, ilyen az elvárás,
és a bizalmatlanság.
harmadik momentumként, a pótlékokat un. családi
pótlékokat említeném. Erről a témáról majd egy új bejegyzésben szeretnék majd részletesen írni, egy mondatban hogy mit is
jelent ez az én életemben, csak annyit, hogy különböző embereket apa,
vagy anya szerepekkel ruháztam fel, nem tudatosan, akarva, hanem tudatalatti
mechanizmusok által, hogy főleg az apát, akinek a szeretetét sosem fogom már
átérezni, hogy milyen, bepótolásra
kerüljön.
Ez azért rombolja a jelenlévő
kapcsolataimat, és hátráltat az igaz szeretet gyakorlásában, mert ez a momentum
automatikusan hozza magával az Elvárások
vagonját, és a Negyedik
momentumot, az igazságérzetet, amire ma
döbbentem rá. Ez valami olyasmi, mint amikor egy mozdony, különböző vagonokkal van összekötve.
Egyszerűen összekapcsolódnak egymással ezek a vagon kocsik.
Folytatva az pótlékok gondolatát, ez azért
rossz, hogy mindenkire szerepet aggatok, mert akkor aktiválódnak a múlt hiányai,
sebei, és az illetővel akarom behajtani a gyermekkor hosszú tartozásait, az
aktuális személy kapja azt a hosszú számlát... S ezzel a jelenlévő kapcsolataimra
nyomást gyakoroltam. Ugyanis ezáltal meg kellett felelniük nekem, mindent be
kellett pótolni ahogy szerettem volna gyermekként megélni. S mivel mindig
volt valami kifogásom, hogy miért nem így, miért nem úgy kapom azt,
amire szükségem van- állandó frusztráltságot hagytam a másikban. S ezek a
mély kapcsolataim, baráti kapcsolataim már nem a szeretetről szóltak, hanem a
görcsös ragaszkodásról, a gyermek szerepemről, a hiányaimról, elvárásaimról,
igazságról.
Hogy mit is jelent ez a negyedik momentum,
az igazságérzet?
Csak néhány mondat a hétköznapokból:
" Bezzeg azt az xy-t mindig elviszed kirándulni, együtt kajáltok, mindig
mindent meg adsz annak a másiknak, nekem meg nem."
Ezzel a momentummal is sikerült néhány
embert, ha nem is az idegosztályra, de a kapcsolat összedőléséig eljutatnom.
Igazságot akartam, minden kapcsolatomban, egyenlő bánásmódot.... Mindent úgy
akartam megkapni egy illetőtől, ahogy ő az általa szeretett személynek
adott.
Honnan ered ez a rossz beidegződés? Nem
nehéz kitalálni. Hát a gyermekkorból. Bár mindent megkaptam a nevelő családban
úgy, ahogy a másik testvéreim is, mégis úgy éreztem mindig hogy lelkileg nem. S a
legnagyobb igazságtalanságot a nevelő apámtól szenvedtem el 6 éven keresztül.
Elvett tőlem mindent, amit csak lehetett. S máig is érzem a következményeit az
ő tettének.
De az is igazságtalan volt, amikor 17
hónaposan kikerültem a saját családomból, s az én nevelésemet, gondozásomat nem
vállalta senki. Sok igazságtalanság ért eddig az életemben, s nyilván azért akarom
irányítani a kapcsolataimat, hogy
megvédjem magam az újabb igazságtalanságoktól.
Csak hogy ma rá jöttem, hogy bár hiába
szüntettem meg a jelenlévő baráti kapcsolataimból a pótlékokat, szerepeket, az
igazságért való vad küzdelem megmaradt, ami az elmúlt napokban újabb
konfliktusokat szült, és a kapcsolat a kedves barátom szeretete miatt nem ment
tönkre, mert igyekezett megérteni. Azzal, hogy az igazságérzet megmaradt, az hozta
magával a bizalmatlanság és az elvárások vagonját. Ezek a fogalmak úgy érzem tényleg szorosan összekapcsolódnak.
Ma szembe néztem azzal a ténnyel, amit
eddig nem értettem meg sosem, hogy ahogy a jelen kapcsolataimon nem hajthatom
be a múlt tartozásait, így igazságos bánásmódot sem követelhetek tőlük.. Mert
nem kötelességük. Nem várhatok el dolgokat, pláne nem igazságot. A terapeutám
mindig intett arra, hogy amikor fáj valami, vagy indulat van bennem, próbáljam meg külön választani, hogy kire haragszom az adott helyzetben, így gondolom az
igazságérzetemet, és az elvárásaimat ott kell hagynom a szakadék túlsó partján,
s a terápia és Isten segítségével átugrani azt a mély szakadékot, s a jelenbe
kell megérkeznem.
Nincs a földön igazság, ezt meg kell
értenem. Nem kaphatok ugyanolyan szeretetet az adott személytől, amit a
másiknak is ad. Ma Isten segítette ezt megértetni velem. Hogy a szeretet
személyre szabott. Ő sem szeret mindenkit egyformán, hanem személyre szabottan.
Ahogyan a terapeuta se mondta nekem ezt:- Na, Enikő, az „xy „ 4 évet járt hozzám, akkor maga is járjon
annyit.- Az orvos sem gyógyít mindenkit ugyan azzal a gyógyszerrel, mert nem
egyformán működünk.
Ha sikerül megértenem a szeretet
milyenségét, szépségét, és lényegét, akkor képessé válok arra, hogy én is
igazán szeressek, ha nem is tökéletesen, de elvárások, igazság érzet,
bizalmatlanságok, és családi pótlékok nélkül. S ezáltal én is úgy tudom majd befogadni a másik ember szeretetét, hogy abban nem találok kivetni valót, és nem lesz bennem mértéktelenség, hanem a jelen
ajándékának élem meg, s nem a múlt pótlékának.
S hiszem, hogy ebben a legtökéletesebb
szeretet fog segíteni ebben, hogy képes legyek mély szeretet adni, és nyitott
szívvel befogadni.
De minden idő, ahogy a terapeutám mondaná,
és hiszem Isten is színesen látja a világot, nem feketén fehéren, és mivel a világ színes, ebből adódóan igazából ő
folyamtokban látja az embert. Nem fog rám bízni pl. egy gyülekezet vezetését,
ha a saját érzésvilágomat sem tudom még irányítani. És ez miatt még a
párkapcsolatom is várat magára, hiszen nem lenne jó, ha ő lenne a következő,
aki megkapja a "számláimat".