2015. március 30., hétfő

Emberi gyarlóságaink( Les Misérables-A nyomorúltak című mű elemzése)

Mielőtt bele kezdenék ennek a bejegyzésnek a kifejtésébe, szeretnék köszönetet mondani azoknak a  barátaimnak, akik mostanában motiváltak az írás folytatására. Nagyon jól estek, s az , hogy hiányolták az új bejegyzést. Sokszor eljutok mélypontra, s úgy érzem, nincs értelme ennek a honlapnak.De én is hamar bele esek a "mennyiség " hibájába, ami azt jelenti, hogy versenyzek magammal, hogy minél többen olvassák, de itt nem a mennyiség, hanem a minőség számít, hogy mit adok át nektek, s ez valahol egy felelősség is. Meg ez a blog, nem csak nektek szól, hanem nekem is, hogy lássam mennyit haladtam lelkileg, s mennyit gyógyultam. Ez egy tükör ez az oldal, hogy lássam, honnan indultam, s hova tartok.

Szóval köszönöm, köszönöm, tapsot és dicséretet nem kérek, viszont a motiválás annál inkább jól esik. Ez a blog nemcsak az én érdemem, hanem azoké is, akik részesei az én fejlődésemnek. Nélkülük nem lenne.


De térjünk a tárgyra, ahogy mondani szokás. Miért jött ez a téma? Szégyen szemre bevallom, nekem nem volt ismerős ez a film, (történet), valami rémlett azért róla, hogy mi az alap sztori, mert régen rajzfilmben láttam, de az már nagyon régen volt. Kötelező olvasmányként sem találkoztam vele a középiskolában. Egyszer az Aldiban vásároltam, s a kezembe akadt igen olcsón ez a dvd, persze , hogy megvettem. Musicales változatot sikerült vennem, így még mélyebben elérte nálam a hatást. Először egyedül néztem meg, majd egy jó barátommal.
Hogy mit akar üzenni ez a film, s eredetileg  a könyv számunkra? Ú de szerettem irodalom órákon művet elemezni, most is azt teszem, de most inkább más aspektusból tenném meg. Mondhatni úgy, hogy ezt a művet most a mai kor emberének fogom tükörként odaállítani, hogy  mindannyian felismerjük ennek a műnek a mondani valóját, mély lélektani vonásait.

Miért nyomorultak? Sokat gondolkoztam, hogy Hugo miért ezt a címet adta könyvének. Először azt hittem , hogy Cosettre, és Jean Valjeanra vonatkozik ez a jelző. De aztán mélyebbre ástam. Ebben a műben merész ezt kimondani, de mindenki nyomorult. A nyomorult jelző nemcsak valami anyagi és szociális háttérre utal szerintem, hanem a lélek állapotára is. Aki ismeri a művet, az tudja, milyen jelleme volt a fogadósnak és feleségének, akik Cosettet nevelték átmenetileg. S tudja azt is, hogy a Javert mennyire egy merev nézetet vallott, s 19 év után is üldözte Jean Valjeant. Nyomorultnak mondható Cosette édesanyja, aki lányáért a prostitúcióra is képes lesz, s végül a történetben sajnos meghal. Ebben a történetben ők azok a személyek akik bizony főleg lelkileg szerencsétlenek, nem csak anyagilag.
Hugo torz személyiség típusokat enged megmutatni egy -egy szereplő által. A fogadósék a  megtestesült kapzsiságot képviselik, akik mindenből hasznot húznak, s még egy bizalmas információt is nem kis pénzért mondanak el Cosette szerelmének a film végén. Javert a büszkeséget testesíti meg, aki annyira büszke, és merev, hogy inkább öngyilkos lesz, minthogy elfogadja a Cosettet felnevelő Valjean irgalmasságát és megbocsátását. Valjean és Cosette bár nem egy -egy torz személyiség típust képviselnek, de a lelki szenvedést mindketten megélik. Az állandó félelmet, bujdosást a törvény azaz Javert elől, a magányt, az elszigeteltséget. Mert ebbe kényszerültek bele, hogy folyton meneküljenek a kegyetlen rendőr elől.

Amit még nekem ez a regény megmutatott, hogy milyen szélsőségek tudnak lenni. Az abszolút tiszta lélektől egészen az abszolút torz , bűnös lélekig. Megjelenik a mély gyűlölet Javert képében, s a csodálatos irgalom , s emberi nagyság Jean Valjean jellemében. Ott van a tiszta önfeláldozó szeretet Valjean és Cosette édesanyja Fantine lelkében, s az önzőség, az egoizmus a fogadósék személyiségében,oly annyira, hogy még Cosetteben is csak a hasznot látták.

Na én ilyen mértékben gondolkoztam el a filmen, amit Hugo regénye alapján készítettek. Éreztem egyfajta párhuzamot az én életem és film között. De hogy mit, azt csak a barátaim tudják, tudhatják.

Ami a lényeg, hogy Victor Hugo, és A nyomorultak című könyv megírása után sem változott a világ, ami az emberi gyarlóságunkat, gyarlóságokat illeti. Ugyan úgy ma is vannak olyan kapzsi emberek, akik soha nem fognak jóllakni, még saját édesanyjukat is eladnák tíz fillérért,-ahogy mondani szokás, ma is meghalnak emberek  csak azért mert nem képesek elfogadni a megbocsátást, és a segítséget, ma is meghalnak ártatlanul, igazságtalanul, önmagukat feláldozó emberek, mint Fantine, Éponine. Ma is igazságtalan és korruptak a társadalmak, s ha nem is a szabadságharcban, de a korruptság, s éhezés  miatt halnak meg gyerekek. Gavroche, a legfiatalabb forradalmár testesíti meg a mai kor gyermekét. Ma is vannak éhes szájak, és ma is forr a vér az emberben, mikor a társadalom, vagy csak a közvetlen környezet, (munkahely, olykor rokonok, család )kizsákmányolják, megalázzák az illetőt... Nem, nem változott a világ, de szerencsére ahogy a regényben is, mindig vannak, s tán lesznek, akik gyémántként, s világosságként fognak ragyogni,ezzel is az emberek előtt példát mutatva, életben tartva még azt a kis lángot, ami sosem halhat ki: az pedig nem más, mit a szeretet és a remény.