Mielőtt
bele kezdenék ennek a bejegyzésnek a kifejtésébe, szeretnék
köszönetet mondani azoknak a barátaimnak, akik mostanában
motiváltak az írás folytatására. Nagyon jól estek, s az , hogy
hiányolták az új bejegyzést. Sokszor eljutok mélypontra, s úgy
érzem, nincs értelme ennek a honlapnak.De én is hamar bele esek a
"mennyiség " hibájába, ami azt jelenti, hogy versenyzek
magammal, hogy minél többen olvassák, de itt nem a mennyiség,
hanem a minőség számít, hogy mit adok át nektek, s ez valahol
egy felelősség is. Meg ez a blog, nem csak nektek szól, hanem
nekem is, hogy lássam mennyit haladtam lelkileg, s mennyit
gyógyultam. Ez egy tükör ez az oldal, hogy lássam, honnan
indultam, s hova tartok.
Szóval
köszönöm, köszönöm, tapsot és dicséretet nem kérek, viszont
a motiválás annál inkább jól esik. Ez a blog nemcsak az én
érdemem, hanem azoké is, akik részesei az én fejlődésemnek.
Nélkülük nem lenne.
De
térjünk a tárgyra, ahogy mondani szokás. Miért jött ez a téma?
Szégyen szemre bevallom, nekem nem volt ismerős ez a film,
(történet), valami rémlett azért róla, hogy mi az alap sztori,
mert régen rajzfilmben láttam, de az már nagyon régen volt.
Kötelező olvasmányként sem találkoztam vele a középiskolában.
Egyszer az Aldiban vásároltam, s a kezembe akadt igen olcsón ez a dvd, persze , hogy megvettem. Musicales változatot sikerült vennem,
így még mélyebben elérte nálam a hatást. Először egyedül
néztem meg, majd egy jó barátommal.
Hogy
mit akar üzenni ez a film, s eredetileg a könyv számunkra? Ú
de szerettem irodalom órákon művet elemezni, most is azt teszem,
de most inkább más aspektusból tenném meg. Mondhatni úgy, hogy
ezt a művet most a mai kor emberének fogom tükörként
odaállítani, hogy mindannyian felismerjük ennek a műnek a
mondani valóját, mély lélektani vonásait.
Miért
nyomorultak? Sokat gondolkoztam, hogy Hugo miért ezt a címet adta
könyvének. Először azt hittem , hogy Cosettre, és Jean Valjeanra
vonatkozik ez a jelző. De aztán mélyebbre ástam. Ebben a műben
merész ezt kimondani, de mindenki nyomorult. A nyomorult jelző
nemcsak valami anyagi és szociális háttérre utal szerintem, hanem
a lélek állapotára is. Aki ismeri a művet, az tudja, milyen
jelleme volt a fogadósnak és feleségének, akik Cosettet nevelték
átmenetileg. S tudja azt is, hogy a Javert mennyire egy merev
nézetet vallott, s 19 év után is üldözte Jean Valjeant.
Nyomorultnak mondható Cosette édesanyja, aki lányáért a
prostitúcióra is képes lesz, s végül a történetben sajnos
meghal. Ebben a történetben ők azok a személyek akik bizony főleg
lelkileg szerencsétlenek, nem csak anyagilag.
Hugo
torz személyiség típusokat enged megmutatni egy -egy szereplő
által. A fogadósék a megtestesült kapzsiságot képviselik,
akik mindenből hasznot húznak, s még egy bizalmas információt is
nem kis pénzért mondanak el Cosette szerelmének a film végén.
Javert a büszkeséget testesíti meg, aki annyira büszke, és
merev, hogy inkább öngyilkos lesz, minthogy elfogadja a Cosettet
felnevelő Valjean irgalmasságát és megbocsátását. Valjean és
Cosette bár nem egy -egy torz személyiség típust képviselnek, de
a lelki szenvedést mindketten megélik. Az állandó félelmet,
bujdosást a törvény azaz Javert elől, a magányt, az
elszigeteltséget. Mert ebbe kényszerültek bele, hogy folyton
meneküljenek a kegyetlen rendőr elől.
Amit
még nekem ez a regény megmutatott, hogy milyen szélsőségek
tudnak lenni. Az abszolút tiszta lélektől egészen az abszolút
torz , bűnös lélekig. Megjelenik a mély gyűlölet Javert
képében, s a csodálatos irgalom , s emberi nagyság Jean Valjean
jellemében. Ott van a tiszta önfeláldozó szeretet Valjean és
Cosette édesanyja Fantine lelkében, s az önzőség, az egoizmus a
fogadósék személyiségében,oly annyira, hogy még Cosetteben is
csak a hasznot látták.
Na én
ilyen mértékben gondolkoztam el a filmen, amit Hugo regénye
alapján készítettek. Éreztem egyfajta párhuzamot az én életem
és film között. De hogy mit, azt csak a barátaim tudják,
tudhatják.
Ami a
lényeg, hogy Victor Hugo, és A nyomorultak című könyv megírása
után sem változott a világ, ami az emberi gyarlóságunkat,
gyarlóságokat illeti. Ugyan úgy ma is vannak olyan kapzsi emberek,
akik soha nem fognak jóllakni, még saját édesanyjukat is eladnák
tíz fillérért,-ahogy mondani szokás, ma is meghalnak emberek
csak azért mert nem képesek elfogadni a megbocsátást, és a
segítséget, ma is meghalnak ártatlanul, igazságtalanul, önmagukat
feláldozó emberek, mint Fantine, Éponine. Ma is igazságtalan és
korruptak a társadalmak, s ha nem is a szabadságharcban, de a
korruptság, s éhezés miatt halnak meg gyerekek. Gavroche, a
legfiatalabb forradalmár testesíti meg a mai kor gyermekét. Ma is
vannak éhes szájak, és ma is forr a vér az emberben, mikor a
társadalom, vagy csak a közvetlen környezet, (munkahely, olykor rokonok,
család )kizsákmányolják, megalázzák az illetőt... Nem, nem
változott a világ, de szerencsére ahogy a regényben is, mindig
vannak, s tán lesznek, akik gyémántként, s világosságként
fognak ragyogni,ezzel is az emberek előtt példát mutatva, életben
tartva még azt a kis lángot, ami sosem halhat ki: az pedig nem más,
mit a szeretet és a remény.