Azt hiszem, jó rég írtam már, ahogy a cím is már sejteti, nyomos oka volt.
Épp gyógyulófélben vagyok már. Sikerült lemerülnie teljesen az immunrendszeremnek, két héttel ezelőtt 2 csúnya herpeszt üdvözölhettem az alsó és felső ajkamon, majd rögtön másnap viszketést éreztem a bal lábamon. Először gombásfertőzésnek véltem a dolgot, de amikor pár nap alatt hólyagocskák lepték el a lábbujjaimat, akkor csökkent a gyanúm affelől, hogy gombásfertőzés lenne. Természetesen én rögtön megmutattam volna bőgyógyásznak, de mivel ismerjük a magyar ellátási rendszert, először csak pár hét múlva kaptam időpontot, de aztán egy igaz barátnőm segítségével sikerült előbb orvoshoz jutnom. Már gyanakodtam herpes simplex nevezetű betegségre is, ami azt jelenti, hogy a herpesz vírus nem csak az ajkakon, hanem a test bármely pontján, így az én esetemben a lábamon is okoz fertőzést, kiütéseket.
Nos a diagnózis többféle lett. Ekcémás bőrbetegség kezdődött a lábamon, ami közben befertőzödőtt gombával, az ajkamon herpes volt. Gondoltam, frankó, az összes élősködő megtalált engem, márcsak a baktériumok hiányoznak az összképből, és teljes lesz a repeltoál...
A doktornő jelezte, hogy szedjem össze magam,szedjek immunerősítőt, vitaminokat, mert ez mind az immunrendszerem által kiváltott "válasz", ezért vannak ilyen panaszaim. Jeleztem,hogy járok pszichoterápiára, biztosan az miatt gyengültem le egy kicsit. De ha őszintén elbeszélgetek magammal, és elgondolkozom az eddigi cselekedetemen, akkor felfedezhetem magamban, hogy mivel, és milyen rossz viselkedési mechanizmusokkal merítettem ki a szervezetem védekező rendszerét.
Ismerős mindenkinek az a fogalom, hogy pszichoszomatikus betegség?
A wikipédia szerint: "A pszichoszomatikus jelző olyan fogalmakra, folyamatokra vonatkozik, amelyek a lelki és testi folyamatok összefüggéséből jönnek létre. Leggyakrabban a pszichoszomatikus betegségkifejezésben találkozhatunk vele. Ezek a betegségek lelki eredetűek, de a testben megnyilvánuló kórfolyamatokból is kimutathatók. Míg néhány esetben a lelki és testi tényezők összefüggése tisztázott, nagyon sok esetben ma még nem világos, hogyan okoznak a lelki problémák testi tüneteket."
Nos az én esetemben ezeket a testi problémáim a lelkiproblémáimból adódtak, mégpedig úgy, hogy túl sok stressz ért mostanában, váratlan,nyomasztó dolgok, amik olyan hosszú idő alatt álltak fenn,hogy legyengítették az immuinrendszeremet.
Az, hogy lebetegedtem, magamnak is köszönhettem. Gyakran szokta mondani a terepautám, hogy - Enikő, ne bántsa magát!
De mit jelent hogy ne bántsam magamat? Miért bántanám magamat, elég, ha más megbánt...De végül sokmindenre rájöttem, hogyan lehet is ez. Szeretném itt összefoglalni, én az elmúlt egy hónapban mivel bántottam magam, hogy végül a mélypontra jutattam kedves védekezőrendszeremet, amivel ő ezekkel a tünetekkel vágott vissza válaszreakcióként.
Minden egy születésnapi készülődéssel kezdődőtt, szeretném jelezni, hogy ez az egyik módszer, amivel bánthatjuk magunkat. Egy barátnőmnek akartam kedveskedni szülinapja alkalmából, ami sikerült is, de nézzük meg hogyan is? Lessetek be a kulisszák mögé. Veszekedtem a gáztűzhellyel,miért alszik el amikor most sietnem kell,továbbá magammal, hogy miértnem előzőnap vasaltam ki az ünnepi terítőt, miért nem figyeltem oda, hogy elfog fogyni az olaj,hogy ne kelljen még boltba is leugornom, és miért nem voltam körültekintő. Nyolvanszor javítottam át a tortát, mert én "tökéletes, igényes szép tortát akartam az ünnepeltnek. Szinte ez már nem is az ünnepeltről szólt, így útólag visszanézve, hanem az én megfelelési kényszeremről, a maximalizmusomról. Az a torta jó lett volna úgy, ahogy először csináltam, a terítőért kár lett volna szintén enni magamat, mert a pihenés mindenkinek kijár, és az olajból se kellett volna magamnak problémát csinálni, hisz mi van akkor, ha fél órát csuszik az ünnepi ebéd? Semmi. De ezek ha értitek, olyan mechanizmusok, ami felesleges stressz a léleknek, és az immunrendszernek....
S ez a bánás módom saját magammal még többször előfordult az elmúlt pár hétben.
Már azzal úgy le tudjuk szívni magunkat, hogy tökéletességet akarunk, ami nem mindig jó. Mert
akkor ahogy én is, ki fogunk mindig borulni, hogy amit elterveztünk, percre pontosan nem úgy történik. Jó, ha idővel elsajátítjuk a rugalmasság, flexibilitás fogalmát, nemcsak másokkal szemben egy-egy találkozó, program szervezésekor, hanem a mindennapokban MAGUNKKAL szemben is, ez nekem is egy tanulópénz, így útólag látva. Az élethez kell néha lazaság, el kell fogadnunk a korlátainkat, hogy hibázhatunk, hogy az a dolog nem fog tökéletesre sikerülni. Érdemes mélyre ásni, hogy a megfelelési kényszerünknek mi lehet a kiváltó oka. Elgondolkozni azon, hogy milyen mintát láttunk otthol, állandóan idegeskedő szülőket, vagy önmagukat elfogadó harmonikus felnőttek neveltek minket. Teljesítménycentrikus,a rosszjegyekért kegyetlen büntetéseket adó szülők neveltek minket, vagy olyanok, akik a kudarcainkkal is szeretettek, szankció nélkül, és türelmesek voltak hozzánk. Ugyanis a terápiám során, a tapasztalataim által, és sok szakkönyv elolvasása után bátran kijelenthetem, hogy a merevségünk felnőttkorban, és a megfelelési kényszer a gyermekkorra, főleg a kisiskoláskorra vezethető vissza.
Hogy tudnánk ezen változtatni? Én magam a terápia segítségével, de jó ha nap mint nap tudatosítjuk, hogy senkinek nem kell megfelelnem, maamnak sem, és szerethető vagyok minden korlátommal, hibámmal együtt.
A másik tényező, amivel sikeresen kizsigereltem magam, az a hozzáállásom dolgokhoz. Az elmúlt hetekben sok elintézni valóm volt, és sokszor idegesített, hogy sehol sem kaptam, informatív, adekvált választ a felmerülő kérdéseimre, és paszolgattak egyik helyről a másikra, focilabdának éreztem magam. Nos a bürokrácián vagy csak gúnyosan mosolyog az ember, vagy ahogy én, eszi a düh, veri otthol a szemeteskukát, leordítja embertársa fejét, csupán azért, mert a sok rohangálás fáradtsága miatt így vezeti le a másik emberen a feszültséget. Így utólag látva, ez is segített azon, hogy az immunrendszerem vészjelzést küldjön nekem, "Hogy hagyd már abba az idegeskedést!" A legtöbb ember ideges. De miért vagyunk idegesek? Igen, mindannyian tudjuk, hogy nehéz ebben az országban élni, lenni, de a mindennapok megélésénél nem mindegy a hozzáállásunk. Egy előadást hallgattam egyszer Joyce Meyer-től, s azt hiszem elgondolkoztam rajta. Ha mindennap tudnánk valamiért hálásak lenni, akkor megkönnyíthetnénk saját magunk életét, és mint ahogy én, nem betegednénk meg, nem készülnének ki az idegeink. A bürokrácia valószinű megmarad, de ha mi folytatjuk ezt a feszített életet, idegeskedést, akkor mi fogunk előbb eltávozni az országból, s nem a rendszer. Sokszor feltettem az elmúlt napokban a kérdést, hogy kivel szúrtam ki a legjobban az aggodalmaskodással? Saját magammal. Kinek volt jó, hogy idegeskedtem? Senkinek. Magamnak meg főleg nem... Szóval csak lazán! Mély levegő! Lazán! S ez nekem is egy kemény lecke!
A Harmadik tényező amivel bántottam magam az a kapcsolataim terén volt. A megbocsátatlanságok, sérelmeim eltemetése miatt vagy azért, mert belekevertem magam felesleges konfliktusokba. Egy számomra kedves ember költözött el mellőlem az albérletből. Mivel a decemberi bejelentése óta ki voltam rá élezve, bármilyen kérése volt felém, én azt már támadásnak éltem meg, és csúnya válaszokat kapott tőlem egy - egy emailjére. Végül, amikor elhatároztam, hogy kedves leszek vele, bármennyire is fájdalmat okozott nekem, akkor meg ő bántott meg egy apróság miatt, amiből aztán ügy lett.Mert sok csúnya email váltotta egymást, és azt hiszem, ez volt a lelkemnek, a szervezetemnek az utolsó méreg, amiért most végképp gyengének érzem magam.
Rájöttem, hogy sokszor ha nem engedünk el egy dolgot a szívünkben, és nem lépünk tovább, hanem mi is elkezdünk dobálni " bántó szókőveket" a veszekedőpartnerünkhöz hasonlóan, akkor annál mélyebbre süllyed a konfliktus, és egyre durvábban sérül mind a két fél, és így egyre nagyobb lesz a szakadék a két ember között, és ez a kapcsolat teljes lerombolásához is vezethet. Én ezt tettem, nem szabadott volna visszaütnöm, felvennem a boxkesztyűt, és visszavágni. Egy kedves ismerősőm szerint ez már a vered a habot kategória! Ha már az elején kiszálltam volna a konfliktusból, akkor nem sérülök annyira, és a másikat se bántom meg durván. Attól, hogy nem megyünk bele egy veszekedésbe, vagy egy bántó mondatra nem reagálunk, az nem gyávaság, hanem bölcsesség. Mert ezzel magadat véded a legjobban, és a másik felet sem bántod meg. Azt gondolom, az emberi kapcsolataink tudják a legjobban befolyásolni lelki, és testi egészségünket. Én rosszul tettem, hogy nem engedtem lelkicsomagjaimat, sérelmeimet, én is háborút üzentem, és így végképp kikészítettem magam, s lehet, egy szép kapcsolatomra tehetek koszorút. Csak reménykedni tudok, hogy helyrejön ez a kapcsolat. Hiszek nemcsak Jézus feltámadásában, hanem a halott elcseszett kapcsolataim feltámadásában is.
A konfliktusaink megoldására mindig egy gyógyír van csak. A SZERETET. Hogy a másikat nagyobbra tartom, és jobban értékelem, mint a magam nézetét, véleményét, sérelmét. Ha ezeket félre tudnánk tenni az adott szituációban, akkor minden kapcsolat tartós lenne, és erős, sokszor ez rajtunk áll, letudjuk -e vetkőzni az egóizmusunkat.
Jelenleg én túl vagyok egy lelki böjtön. Ha már az ekcémás kiütéseim, gombafertőzésem izolációra kényszerített, akkor még hetekig depízhetek,ahogy eddig tettem, de nincs értelme, így tegnap óta elhatároztam, hogy úgy tudom begyorsítani a gyógyulásomat a sok vitamin, és gyümölcs mellett, ha rendet rakok a lelki életemben, a kapcsolataimban, igyekszem sok hasznos előadát hallgatni, és építő könyveket olvasni, és megfogadom magamnak, ha kell százszor,mindennap hogy többet NEM BÁNTOM MAGAMAT, elég ha más megbánt, de azon is igyekszem hamarabb továbblépni, és a sérelmeket elengedni. Tegnap egy értékes kapcsolatomat rendeztem, talán a többit is sikerül majd.
Nos ez a három tényező játszott szerepet abban, hogy beteg legyek, a terápiám csak kis részét képezte. s ez mind RAJTAM MÚLT. Ezért úgy érzem ez tanulópénz volt nekem, hogy beteg lettem. Ha téged is sok stressz ért, és váratlanul lebetegedtél, valószínű a te szervezeted is ezt üzeni:
NE BÁNTSD MAGAD, LASSÍTS! ENGEDD EL!! LÉPJ TOVÁBB!! SZERESD MAGAD!!!
