Hm. Milyen érdekes megállapítás ez, ugyanakkor olyan gyakran
eszünk éretlen gyümölcsöket, zöldségeket nem? Itt persze nem a valóságos
gyümölcsöket értem, hanem megfoghatatlan dolgokat. Legyen az egy pozíció,
kapcsolat, találkozó, vagy bármi más, amiért mi lehet, hogy nagyon
megküzdöttünk, de a jó Isten még érlelni akarta volna azt a gyümölcsöt, de mi
mohók voltunk, s leszakítottuk.
Hogy hogyan szakítottam én le éretlen gyümölcsöket az életemben?
Nos, nagyon egyszerű. Tele voltam elvárásokkal a kapcsolataimban, s egy nagyon közeli
barátom felé. Mindig elvártam, hogy úgy legyen minden, ahogy én szeretném...
Kierőszakoltam, kipréseltem minden szeretetet, amire nekem szükségem volt.
Kierőszakoltam egy találkozót, egy -egy kedves szót, elismerést. Korábban már
írtam a szeretet témájában az elvárásokról. Nagyon rombol, rombol, és rombol...
Hogy hogyan jött nekem ez a téma? Múlt héten kerültem egy helyzetbe. Egy régebb óta fennálló baráti kapcsolatomban kiharcoltam egy
szabadnapot az illetőtől,
ezerszer rágtam a fülét, hisztiztem, s „vertem neki a pultot”, hogy ne legyen
már ilyen munka mániás.... S végre, amikor már megkaptam azt a bizonyos
szabadnapot, képzeljétek el, elfogott egy rossz érzés. A szomorúság. Még fel is
tettem magamban ezt a kérdést, hogy most miért nem örülsz Encsi?- Ekkor Isten a
szívemben ezt mondta: - az idő előtt leszakított gyümölcsnek keserű még az íze.
Ekkor megkérdeztem Istent, hogy mit jelent ez. Akkor gondolkoztam, s
megértettem, hogy amit én erőszakolok ki a másikból, és nem engedem meg neki,
hogy ő szabadon adja azt, amit kérek, akkor savanyúnak fogom érezni a
gyümölcsöt.
Mennyi, és mennyi dolgot erőszakoltam ki a barátaim körében, csak
nyilván, amikor még nem voltam gyógyult, akkor még nem láttam, hogy mit okozok
a másikban, körülöttem kellett, hogy forogjon a világ, a már sokat
említett nagy traumáim miatt.
Nem volt könnyű, hogy beérjen nálam ez a gyümölcs: Hogy az idő előtt leszakított gyümölcsnek éretlen még az íze. Főleg azért, mert most már másfél
hónapja szabadságon van a terapeutám. De ilyenkor jó nekem az, hogy nekem itt van
a hitem Istenben. Nagyon jól megmutatta nekem azt, hogy miért fontos sokszor
várni. Nem kaphatok meg mindent egy adott pillanatban, hiszen a másik embernek
is vannak érzései, gondjai, problémái, nála is be kell, hogy érjenek azok a
gyümölcsök. Megértettem, hogy sokszor fájdalmat, kellemetlenséget, frusztrációt,
szomorúságot okozok a másikban, ha erőszakos vagyok, ha erőszakosan tépkedem a
kapcsolatunk fájának éretlen gyümölcseit.
Tudjátok mindennek meg van az ideje. Azt hiszem nem véletlen, hogy
még a természet is ezt tanítja nekünk. Ha elültetsz egy magot, vagy egy fát, nem
fog rögtön termést hozni. Nem húzod ki a fát minden reggel, hogy megnézd,
mennyit nőtt. Ezt nem rég olvastam ezt a bölcsességet. Mindenhez idő kell.
Annyiszor hallottam ezt a terapeutámtól is-:Enikő! Idő! -Ő tudta jól, hogy nem siettethetem a lelki sebeimnek a gyógyulását,
tudta, hogy a lelki érés is egyfajta gyümölcs, aminek sok idő
kell arra, hogy beérjen. S erre Jézus is utalt, hogy a lelki érés gyümölcsöző tud lenni számunkra, és a
környezetünk számára, ha hallgatunk rá.
S én, de sokszor voltam türelmetlen ezen a téren is, ez szintén
egyenlő azzal, mintha leszakítanék egy zöld, éretlen gyümölcsöt a fáról.
Az első türelmetlenkedés,
és gyümölcs leszakítás ős szüleinknél volt. Aki hisz a teremtésben, és a Szent
írásban, az akkor ismeri a történetet. Mit látunk? Az első emberpár türelmetlen
és erőszakos, és mohó, mindent tudni akart, függetlenítette magát Istentől, s
mielőtt kivárta volna azt, hogy megkapja az Úrtól, amire szüksége volt,
helyette inkább önmagára gondolt, s evett az éretlen gyümölcsből, ezzel is
fájdalmat okozva önmagának és a Teremtőnek. Evett abból a „tudásból”, ami később halált, és bűnt hozott az egész emberiségre,
s ennek a levét napjainkban is „isszuk”. Ennyit jelent az, ha erőszakosak,
türelmetlenek vagyunk.
Isten nem véletlenül vezetett engem ebben. Hogy ne legyek
erőszakos. Mert amit erőszakkal szerzek meg, azt sosem fogom úgy élvezni,- mert
ahogy már utaltam rá- közben megsebzem a másik embert. S hány ilyen fájdalmat
él meg sok ember a világban mások önzősége, hatalomvágya,
kapzsisága, erőszakossága miatt?
S a probléma tényleg türelmetlenség és az erőszak. Igen, beismerem,
erőszakos voltam, de amikor ezt felismertem, eldöntöttem, hogy megvárom a
gyümölcs beérését, s nem küzdök, hanem mindet ajándéknak fogok megélni.
Várni akarok. Isten ezt várja tőlünk, hogy utána a türelem
jóvoltából élvezhessük azt a kellemes zamatot. Ezt kéri tőlem, tőled, hogy
várj! Még a szexualitásban is. Na, ez egy a másik dolog, amiben kaptam
útmutatást. Hogy miért érdemes ebben a mai világban is várni? Mert Isten nem
akarja, hogy ezt az ajándékát is keserűen élvezzük, s végül teljesen kiégjünk,
mire eljön a nagy Ő, s házasságot kötünk. Sokan nem fogtok velem ebben
egyetérteni, de olyan sokszor gondolkoztam ezen, s rájöttem, hogy ő azt
akarja, hogy egy házasság ne testi dolgokra épüljön elsősorban, hanem főleg
lelki és szellemi egységre, amit a szexualitás pecsétel meg a házasságon belül.
A házasság előtti várakozás is egy fajta gyümölcs és
zöldség termesztés, nem kéne rögtön leszedni a kapcsolat fájáról azt, ami még
csak nem rég kezdett el fejlődni, és érni...
De erről a témáról majd még később részletesen lehet, hogy fogok
írni.
De nem szeretek várni, ez az igazság!! De szerintem te is így vagy
ezzel! Rögtön mindent, azonnal, tudod, ahogy a
kisgyerekek csinálják. Egy rangos pozíció vár, s te lecsapsz erőszakkal, mielőtt
megkérdeznéd Istent? Valóban így van, ha nem várunk, akkor lehet, hogy az
adott pillanatban, bármiről is van szó, élvezetes, „hm, nyami „
de finom, de sosem tudhatjuk meg, hogy Isten, vagy a sors, ki miben
hisz-mennyivel adott volna jobbat, mint amit mohón megszerzett az ember. Szóval várj, várj,
s ne légy erőszakos, várj. S ez magamnak is biztatás...
De nem szaporítom tovább a szót erről a témáról, inkább eszem egy
érett gyümölcsöt, ami éppen aktuális. Hiszen azt már „leszakíthatom”...
