2017. április 25., kedd

Hashimotoval az életem


                                                  

Már régóta a szívemben volt, hogy megírjam  ezt a bejegyzést is, de okosnak tartottam, hogy minden eredményt, s vizsgálatot megvárok, hogy megerősítsék  az orvosaim azt, ami csak korábban gyanú tárgya volt.


Akkor kezdjük is az elején..... 2014 novemberében diagnosztizálták az inzulinrezisztenciám, és az azzal járó nőgyógyászati problémákat is. 2015 elején el is kezdtem a diétámat, fél év alatt lefogytam 16-kg-t.
Holczer Enikő fényképe.
2016 decembere
Abban az évben tartottam is a súlyomat. A következő évben már kevésbé. Sok fájdalom s veszteség jött a 2016-os évben, s visszacsúsztam a régi életmódomba. Töménytelen mennyiségű csokik, chipsek, s rendszertelen étkezések. Ezekkel próbáltam csitítani a lelkemben lévő hiányérzeteket.Egyre fáradékonyabb is lettem, s depressziósabb.

De idén újra erőt vettem magamon, s elkezdtem újra diétázni.Közben voltam vérvételeken is, amik megmutatták az előző évem kihágásait, sokkal rosszabbak lettek az értékeim, mint amire számítottam. Hiába kezdtem el újra diétázni, de  a fáradékonyság, állandó depresszió megmaradt.

Már jó egy éve önkénteskedem egy nappali ellátóban, ahol hajléktalanoknak segít az ellátó minden téren. Egy alkalommal, amikor én is bent voltam, egy ellátott , -akiről,mint kiderült később, apolónő volt- félrehívott, s megkérdezte, hogy beteg vagyok-e? Ránéztem értetlen szemekkel, s amikről tudtam betegségeimről, azt elmondtam neki. Azt mondta, hogy nézessem meg a pajzsmirigyemet is, mert szerinte azzal is gond van. Ez a hölgy elültette a bogarat a fülemben. Elkezdtem jobban odafigyelni magamra, és a panaszaimra. Korábban  csatlakoztam a közösségi oldalon egy olyan csoportban, ahol szinten inzulin rezisztenciával küzdenek sors társaim. Ott is olvastam, s gyanús lett, hogy a legtöbb tagnak a pajzsmirigyével is gondok voltak.

Egyre jobban szenvedtem a depresszióval, fáradékonysággal, s észre vettem, hogy hiába iszom napi 2,5 liter folyadékot, nagyon száraz a bőröm, s hullik  a hajam. Nem volt mese, felkerestem egy kedves orvos ismerősömet, aki javasolta a vérvételt, és a pajzsmirigy ultrahang vizsgálatot is.

Április 7.óta tudom biztosan, hogy kezdődő Hasimoto thyreoditysem van, azaz immun eredetű krónikus pajzsmirigy gyulladásom. Ennek a betegségnek a lényege, hogy az immunrendszer valamilyen oknál fogva hibásan működik, s idegen "anyagként" tekint a pajzsmirigy sejtjeire, s ezáltal elpusztítja azokat. A betegség shubbokban zajlik, ezért innentől fogva 3 havonta látogatója leszek a vérvételi helynek, ahol a pajzsmirigy hormonokat ellenőrizni tudják. Ugyanis alul működő szakaszban ezeket pótolni kell. Hiszen ezek a hormonok nagyon sok mindenre kihatnak, pl. az anyagcserére, hőszabályozásra, szívmúködésre, idegrendszerre.

Amiért nagyon megakartam írni ezt a blogbejegyzést elsősorban az, hogy kifejezzem a hálámat. Isten felé, amiért azon az egyszerű szegény hölgyön keresztül megtudtam ezt az igen összetett problémát. Isten bárkit felhasznál a jóra, hiszen számára mindenki fontos, s egyformán értékes.

A másik ok, ami inspirált a bejegyzés megírása, hogy megírjam mi változott bennem azóta, amióta tudom, újabb hátitáskát kaptam, amivel az életem hegyét kell megmásznom...

Elismerem amikor megtudtam a vér vizsgálaton, hogy mi a helyzet, két napig nem tudtam mit kezdeni az információval, s magam alatt voltam.

Végül próbáltam a legtöbbet kihozni belőle. Arra gondoltam először is, hogy ha nem fogadom el ezt a helyzetet, annál rosszabb. Másrészt meg, hogy mások is küzdnek ezzel, mit kiderült a csoportból is, mégis sikerült nekik is elérni a normál testsúlyt, és minőségi életet élni. Harmadrészt pedig arra gondoltam, hogy addig míg az ember nem beteg, addig összeeszik mindenfélét, nem tiszteli magát, nem mozog, punnyad , s igazából nincsenek céljai...
Megpróbáltam úgy fogadni ezt a problémát(direkt nevezem így), amit meg kell oldani, s ami segít abban, hogy tudatosabban éljek. Még ha orvosi értelemben ez betegség is, igyekszem ezt feladatnak tekinteni, ezáltal megelőzve az önsajnálatot, és a betegségtudat erősödését.

Elkezdtem utána olvasni, keresgélni az interneten, hogy minél több információhoz jussak, ami az étrendet s a tüneteket illeti. De arra jutottam, hogy nem ásom bele magam mégjobban, mert minden autoimmun folyamat, s szervezet más, kinek az kinek más étrend vált be. Valakinél kijön egy -egy tünet,valakinél nem. A jódozott sót, és jód tartalmú ételeket kerülnöm kell,  s szelént szedek a C, s D3 vitaminom mellé, s  orvosom javaslatára maradok egy diétánál, ami szerintem a legfontosabb,- a cukor mentes táplálkozás, és a magas GI (glikémiás indexű) ételek kerülése.


Társam lett ez a probléma is, amely sem barát, sem ellenség... Egy feladat, egy kihívás, amit meg kell oldanom. Hiszem, hogy minden autoimmun betegség lelki eredetű. Valahol a stresszel az állandó aggódással egy szinten mi "gyártjuk" ezt magunknak. Sajnos nekem sem volt könnyű az eddigi élet utam, s ennek árnyékában bújhatott meg ez a probléma. De nem az számít már, hogy mitől van, hanem az, hogy mit kezdek vele.

Lendületet adott, s segít másképp gondolkozni, s élni. S el is indult szerintem valami jó dolog a lelkemben is, testemben is. Újra a mozgásé, a tudatos étkezéseké, s a boldogságé a főszerep.S ezekről a fényképek tudnak a legjobban  árulkodni.......


Holczer Enikő fényképe.
2017.április