2014. április 29., kedd

Borderline rabságában...( A borderline okai. Van ki út?) 2.rész



Végre itt. Azt hiszem mostanában nem volt sok erőm, és időm se, hogy leüljek írni.

Tartoztam már Nektek, ennek a témának a befejezésével, de őszintén szólva, ez a probléma az elmúlt hetekben is ott volt az életemben, a napjaimban.
Nehéz erről írni, de ez nekem is jó, ha szembenézek vele, mint minden mással.

Az első részben igyekeztem bemutatni a jelenséget, főleg saját példámon, hiszen úgy érzem, ez így hiteles.

Most szeretném, bemutatni az okait, és hogy hogyan lehet ezzel együtt élni a
mindennapokban. Mert lehetséges!

A személyiségzavaroknak, e típusának, na meg a többinek is, általában a rosszul sikerült szocializáció, vagy nagyon mély traumák, genetikai tényezők (családban volt pszichés, mentális beteg) állnak a hátterében. Kialakulhat akkor is, ha a kora gyermekkorban a gyermeknek nem  volt biztosítva valamilyen oknál fogva  a biztonságos kötődés.. (pl. anya halála, vagy komoly betegsége).

Idézve az államvizsga tételem egy mondatát: "ilyenkor a személyiség fejlődése egyes fázisokban elakadhat, megrekedhet, ebből vezethetők le a különböző személyiség zavarok."

Nos, hogy személyes is legyen ez a blog bejegyzésem, nálam már kapásból 2 okot fel lehet sorolni, még pedig a kisgyermekkoromban megtörtént édesanyám halálát. Ott már jelentősen megtört a bizalom bennem, hiszen egy gyermek- a szakember szerint az édesanyja távozását- elhagyásnak éli meg. Ott már sérült a kötődés, és ez egészen most a jelenig elkísér ez az érzés. Ezáltal már van egy seb bennem, egy űr, ami segít abban, hogy megnehezítse a mostani kapcsolataimat. Nem tudok biztonságosan kötődni emberekhez, a barátaimat sokszor pórázon tartottam, hogy el ne hagyjanak engem. Most is van úgy, hogy pórázon tartom a hozzám közel állókat, csak nem annyira már, mint pl. főiskolás koromban.

A másik oka a nálam a rossz szocializáció. Hm... Mit is jelent ez?  Nehéz kimondani, még leírni is, de én egy mentálisan sérült emberek közé kerültem, mint "új családba" az örökbefogadásomkor 3évesen.
És a mostoha apám legvégsőbb árulása, amit gyerekként 6 évig átéltem, hozzá segített abban, hogy ez a személyiség zavar megnehezítse mindennapjaimat. Hiszen azáltal, hogy bántott, megrekedt a pszichológiai szempontból a személyiségem fejlődése. Ezért van az, hogy felnőtt kapcsolataimban sok nehézség van, mint.pl. Egy konfliktuskezelés, az akarat és önmagam érvényesítése felnőtt módon, (van, úgy hogy üvöltözök, ha én akarok valamit, máskor meg nem merem mondani, amit szeretnék, hanem elvárom, hogy a másik kitalálja), Nehézséget jelent a kapcsolataimban sokszor felnőttként viselkedni, várom a gondoskodást, a szeretetet, hogy mindenki számomra pótapuka, vagy anyuka legyen, mert nem volt biztonságos kötődésem később sem.
Az hogy, erről a "családi pótlékokról" hogy mondtam le, hogy fogadtam el, azt majd egy másik bejegyzésben szeretném leírni.

Szóval nekem a személyes életemben ez a két ok, hogy ez a zavar nálam fennáll.

Ahogy az első részben is említettem,sokáig nem tudtam, hogy mi bajom van, miért is járok terápiára, s most hogy már tudom, sokkal jobban el tudom fogadni önmagamat ezzel a másik oldalammal, s mivel ez nem betegség, hiszem, hogy lehet kezelni.

Hogy hogyan?

A szakember mindig azt mondta nekem, bármi bekapcsol ilyenkor bennem, inkább beszéljek róla, hogy a szélsőséges megnyilvánulásoknak a méregfoga időben ki legyen húzva, s ne okozzak a környezetemben lévőknek, vagy egy adott személynek fájdalmat, rossz érzést, stb.

Mostanában viszont nekem sokat segít, ha írok, s közben elsírom magam. S számomra ez a blogolás  is egy gyógyszer a Borderline-nal szemben.
Mert szembenézek a problémákkal, s nem futok el előlük. Szembenézek a fájdalmakkal, múltbeli dolgokkal.

S ez sokkal hatékonyabb, mint egy antidepresszáns, vagy antipszchiotikum,- elhatároztam, hogy megélem a fájdalmakat, nem támogatom a gyógyszeripart, nem akarom, hogy  éveken át  mérgezzem magam ezekkel a bogyókkal, csak hogy elmeneküljek a múlttal szemben.


S ha még a terápia, a blogolás mellé még jön egy Istenfélő, hitbeli élet, akkor egészen minőségi életet lehet élni szerintem, hiszen 100 % úgy sem lesz senki sosem, mert ettől vagyunk, / s vagyok én magam is Ember.

2014. április 4., péntek

26 éves lettem én ( A legkülönlegesebb szülinap 2014.04.03)






"26 éves lettem én, meglepetés e költemény, csecse-becse"
Ismerős valakinek? József Attila írta a 32. születésnapjára magának.  

Szerencsére én csak 26-ot töltöttem, mégis, úgy érzem sok érték, megtapasztalás, fájdalom, haladás, fejlődés, hibák tömkelege van e szám mögött.

Tegnap volt a legkülönlegesebb szülinapom:) hogy miért is?

Elmesélem, régebben milyen voltam, és akkor könnyen érthető lesz, hogy ez a 2014 április 3-a miért is más a többinél...

Akik régebb óta ismernek, s ráadásul még életvitelszerűen éltek velem, és mai napig kontaktusban vagyunk egymással,- azok tudják, hogy milyen problémás, merev, rugalmatlan, önző, görcsös nőszemély voltam.

Nem igazán voltam tekintettel másokra, akkor éreztem jól magam, ha minden az én elvárásaim, elképzeléseim szerint történt, s ha valami nem jött össze, amit én elterveztem, akkor csapkolódás, heves indulati kitörések törtek ki belőlem, s persze kik itták meg ennek a levét? Akiket nagyon szerettem.
De milyen szeretet volt az, ami másokat bekorlátoz, és mások igényeit, vágyait, szükségleteit nem vette figyelembe? Milyen szeretet volt az, ami bármikor felrobbant, ha egy adott szituáció nem úgy sült el, ahogy őneki jó lett volna? 
Nyilván való, ez az önzés a kis toporzékoló gyermek önzése volt, aki a hiányait másokon akarta leverni. 
Egy évvel ezelőtt kiakadtam, hogy én miért kaptam csak 15cm átmérőjű tortát, mikor én a többieknek 35 cm-et sütöttem, miért nem úgy ment az ünnepem, ahogy én akartam, hiszen ez az én ünnepem.
De az a helyzet, hogy nemcsak az ünnepeimnek kellett,  úgy alakulnia, ahogy nekem kényelmes volt, hanem sok 365 napnak. Istenem, micsoda tévút volt ez.

Hogy mi okozta nálam a változást, s miért lett más ez a szülinap? 

Talán mert annak a kis dühös kielégületlen kicsi Encsinek megfogtam a kezét, s nem engedem, hogy másokban sebet ejtsen, megtanítom neki, hogy mi az, ami helyes, és mi az, ami nem. Elmagyarázom neki, hogy minden nem lehet az, amit ő szeretne, s a hiányait, haragjait nem vetítheti ki másokra, mert akik őt körül veszik, azok nem tehetnek semmiről. A terápia, és a szakember segített ebben, na meg a sok ima, amit a fürdőszobám csendjében mondtam el a tükörképem előtt-, hogy megértsem-  fegyelmeznem kell a lelkemben lévő kisgyereket,."El kell hagynom a gyermeki szokásokat" s-ahogy Pál apostol írja a Szentírásban 1.Kor.13-ban.



Hogy miben vagyok más, mint például 1évvel ezelőtt? Ahogy gyógyultam a sebekből, amit a hiányok, és a "Nagy TRAUMÁIM" okoztak, egyre jobban el tudtam engedni azt a görcsös merevséget, ami az egómat táplálta, ami csak rólam szólt. Megtanultam talán igazán szeretni, ha nem is tökéletesen, hiszen azt senki sem tud, mert hibákat mindig követünk el, ahogy én is.
Szóval felfedeztem magam körül a világot, - ahogy egy kedves ismerősöm fogalmazott tegnap. El tudok engedni dolgokat, le tudok mondani az adott pillanatban a vágyaimról. Azt látom, olyan nehezen tudják ezt sokan megtenni, pedig higgyétek el, nem olyan félelmetes ez, mert sokszor jobban alakulnak a helyzetek, ha elmerjünk engedni a terveinket. Ahogy tegnap lemondtam arról, hogy ünnepeljenek engem, (az egómat elhagytam), és szinte igazából nem terveztem semmit, ezzel átadtam a kormányt, az irányítást Istennek, és az engem szeretőknek, és ez által valami sokkal szebb, tisztább, nemesebb dolog született meg tegnap körülöttem, amit sosem fogok elfelejteni, s értékesebb annál, mintha ajándékot kaptam volna. Mert megengedtem azt, hogy szabadon szeressenek, nem elvártam, hanem elengedtem a vágyaimat, elengedtem a szeretet éhségemet, ami végül kielégült egy szinten, mert sokat kaptam. Nekem ez volt az ajándék. A sok gondolat, gesztus, amit a barátaimtól kaptam az én elvárásaim nélkül.
S bár ez az én születésnapom volt, de mégis nem rólam szólt, hanem "mirólunk". És ez nagy különbség.

S azt gondolom ez a "mi rólunk" kifejezés az egyik leggyönyörűbb ajándék a világon, ahogy az is, hogy először kaptam 26év után köszöntést a legdrágább nővértől a világon, mert megtaláltuk egymást sok akadály ellenére. Ő tette még különlegesebbé a sok április 3.-ka közül az ideit.

De azért köszönöm a családomnak a vasárnap kapott tortácskámat is,(ami szintén csak váratlan meglepi lett, mert nem vártam el, hogy süssenek nekem) amin elfújhattam a 26. gyertyámat…
Hogy mit kívántam? Az legyen az én titkom:)




2014. április 2., szerda

Borderline? Vagy még se? Gondolatok a Borderline típusú személyiségzavarról) 1.rész


Újra itt.... Azt hiszem szükségem volt egy kis szünetre. Sok volt nekem a múlthét, egyrészt az emberek furcsa reakciói, valamint a terápiám miatt. 

Hogy hogyan jött ez a téma?
Már régóta szerettem volna erről a témáról írni, mert sokan nem is tudják mi jellemző erre az állapotra, hogyan is viselkedik egy személyiségzavaros ember, és hogy mitől alakul ki ez a zavar.

A személyiség zavarokról nem szeretnék részletesen írni, hisz ha beírjátok www.google.hu keresőbe, könnyen meg találjátok az általános tudni valókat, én inkább a saját példámon szeretném felvázolni, mit is jelent ezzel a "dologgal" együtt élni, s hogyan lehet kezelni.


De mi is az, hogy borderline? 

Hogy könnyen el lehessen képzelni a dolgot, mi jellemző erre a személyiség zavar típusra, szeretnék segíteni. 

Képzeld el azt, hogy van egy rendes, jó lelkű ismerősöd, akiről jó véleményeid vannak, abszolút pozitív a benyomásod róla. Aztán ez az ismerősöd mondjuk egy buliban, kicsit túl sokszor néz a pohár aljára, és szegény,részeg lesz. És elkezd ebben a részeg állapotában indulatoskodni veled, vagy a többiekkel, esetleg összetör mindent, ami a keze ügyébe akad, sértően beszél veled, pedig te tudod róla, hogy egy irtó rendes ember, nem akar bántani, de valamiért most mégis úgy viselkedik, hogy egyszerűen nem akarsz a közelében lenni. Mert MÁS tudatállapotban van, nyilván a sok alkohol miatt.  De aztán jön a reggel, és újra azt a pozitív embert látod magad mellett, s ő semmit nem tud és nem ért abból, ami előző este történt, és alaposan szégyenkezik a történtek miatt, s ha te jó fej vagy, és igazán szereted, akkor elnézed neki, hogy bántóan viselkedett veled, hisz tudod, akkor abban az állapotban "nem ő volt".

Hát nagyjából valahogy így kell elképzelni általánosságban a személyiségzavarokat, és a személyiség zavaroknak ezt a típusát.

Sokáig nem tudták, hogy mit diagnosztizáljanak nálam a szakemberek. Mondták már nekem azt, hogy bipoláris vagyok az érzelmi hullámvasút miatt, azaz mániás depressziós, és hogy kevert személyiség zavarom is van. 

De végül a terapeutámtól megkérdeztem így lassan 2év után, hogy mi a baj velem?,miért is járok hozzá terápiára, mert konkrét választ senki nem tudott adni a kérdésemre.
Végül ő azt mondta, hogy egy enyhe borderline-t lehet érzékelni nálam, de a kezelés módját el lehet sajátítani.

De mi  is pontosan az a borderline? És hogy lehet kezelni? Betegség vagy állapot? Megszűnik ez? Miért alakul ki?

Igen, ezek olyan kérdések, amiket a legtöbbünk feltenne, ha nekünk lenne ilyen zavarunk, vagy ha környezetünkben látnánk ilyen esetet. Én először a  személyiség zavarok fogalmával, ezen belül a borderline definíciójával, főiskolás tanulmányaimban találkoztam pszichiátria szakápolástan, pszichiátria elmélet, és gyakorlat során.
Akkor még nem sejtettem, hogy én is érintett lehetek a tünetek alapján.  Aztán később egy rehabilitációs intézményben egy betegtársamnál találkoztam ezzel a problémával. 

A borderline a hangulatok szélsőséges ingadozását jelenti,  jellemző rá, hogy a személyközi kapcsolatok instabilak, ahogy az én esetemben is, az "én kép" instabil, - vagyis nem tudom ki is vagyok valójában?  Az illetőnek nincs önbizalma, rálátása önmagára.  Nos, az esetemben kicsit másképp van, bár én sem tudom mindig hogy "ki vagyok", de ön reflektív, önelemző képességem nagyon is van. 
Szebben megfogalmazva a borderline a következőt jelenti:

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A BPD (Borderline Personality Disorder - Borderline személyiségzavar) főként a hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes, valamint a személyközi kapcsolatok, és az énkép/én-identitás instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavar.
további infót ezen a linken találsz:
Nálam a borderline abban mutatkozik meg, hogy gyakran vannak hangulati zavaraim, néha még megesik, hogy egy helyzetet szélsőségesen élek meg, túl reagálom, bántva érzem magam.  Az önképem annyiban sérült, mint már említettem - hogy nem tudom, ki vagyok?, nem tudom mik a hosszú távú céljaim, néha azt érzem, csak sodor az ár...
Érzelmileg én is instabil vagyok, hamar tudok letargikus, depresszív lenni( de nem depressziós!- a depresszív állapot pár napig, óráig tart, a depresszió tartós állapotot jelent).
Gyakran ürességet, űrt érzek, vélhetőleg a hiányaim miatt.  Nem tudok rendesen kötődni az emberekhez. Nekem félelmet jelent a kötődés, talán attól félek, hogy elveszítem azt az illetőt, ha mélyen kezdek kötődni hozzá. Ezért gyakran van bűntudatom, hogy azt az "x-et", vagy " Y"- t miért engedtem közel magamhoz...
Régebben voltak önkárosító szokásaim,  ez is egy "tünet" - a többi mellett, ami a borderline-ra jellemző. De ma már tudom ezt kontroll alatt tartani, ahogy a szélsőséges, indulati reakcióimat is, - hiszen egy ilyen személyiség zavarban szenvedő egyén ezt nem tudja meg tenni, mert gyenge az önkontrollja. De a terápia segítségével meg tanulhatja kezelni a helyzeteket, indulatait, érzelmeit, önkontrollja, ami eddig gyenge volt, megerősödhet.

Hogy ne legyen ez a bejegyzésem túl hosszú, a borderline személyiség zavar okairól, kezelési lehetőségeiről egy másik bejegyzésemben fogok írni.

Addig ezzel a videóval zárom le gondolataimat: