 |
Tudom, az újév is már jócskán
elmúlt, de mivel már lassan egy éve, hogy nem írtam, mégis úgy tartottam
helyesnek, ha összefoglalom a 2015-s évemet is.
Utoljára a nagy fogyásomról írtam,
ami azóta egy kicsit stagnál, de egy két nap kivételével tartom az orvosom
által javasolt elveket.
A tavalyi évem se volt könnyű.
Haladtam tovább a szakemberrel a gyógyulásom útján. Újabb és újabb dolgokat
kellett meg tanulnom. Pl. szépen lassan elkezdtem rugalmas lenni, ezt eleinte a
lakótársammal tanultam meg, majd a közelebbi kapcsolataimban is sikerült ez.
Fel kellett adnom a régi merev szabályaimat a haladás érdekében. Ezek a merev
szabályok főleg a hagyományokból származnak, de biztos vagyok benne, hogy saját
szellemi terméseim is voltak, mint afféle kényszeresség, illetve
kompenzálásként. De felkellett ezeket ismernem, hogy mikből fakadnak, s utána
tudtam szinte észrevétlenül ezeket elengedni.
Ma már jobban eltűrök egy váratlan
helyzetet, mint régen. Régen nem bírtam, ha módosult egy-egy programom, mindig
annak kellett lennie, ahogy én elképzeltem. Ugye milyen szörnyű ez a merevség?
Pedig a világ, nap mint nap változik, s az embernek muszáj a változásokhoz
igazodnia, különben megreked, s boldogtalan lesz, s ami a legszörnyűbb, egy
merev hideg emberrel nem tudnak mit kezdeni az emberek.
2015 nyarán meg tanultam egyedül
küzdeni a céljaimért. Még ha nem is sikerült úgy a vizsgám, ahogy szerettem
volna, de büszke voltam, hogy amit elértem, azt egyedül tettem, erős hittel a
szívemben, s Isten és a szeretteim ott voltak velem. Az a nehéz időszak is
megrostálta a kapcsolataimat. A felkészülés ideje alatt sok konfliktus is
adódott, ami miatt szintén szembe kellett néznem azzal, hogy nem mindegyik
kapcsolat oda való az életemben, ahová tettem. Nagyon nehéz időszak volt, de
szerencsére rendeződött az illetővel a kapcsolatom, akivel történt a konfliktus.
Gyakran hajlamosan vagyunk
beleképzelni többet egy kapcsolatba, mint ami a valóság. Rájöttem, hogy ha
valakinek nagy a szeretetigénye, s még önértékelési zavara van, mint nekem, az
könnyen elkezd ideákat kergetni egy baráti vagy akár szerelmi kapcsolatban, s
amikor megtörténik egy konfliktus, akkor ébredünk fel. Mintha leöntenének egy
vödör vízzel, hogy- ébredj már fel, ez a kapcsolat ekkora bizalmat, s mélységet
nem bír el. Legyél már óvatos! Hát ezt a vödör vizet én is megkaptam, még az
őszi vizsgák után is.
Ami jellemző volt egész évemben, a
hatalmas űr, és fájdalom. Próbáltam a múltamban lévő dolgokat összerakni, ki
miért volt olyan amilyen, s mit, miért tett, miközben a könnyek elmosták a fájó
emlékeket, s gyógyították a lelkemet. De az ünnepek tavaly is előhozták a sajgó
érzést, vajon visszakapom-e azt, akit nagyon megbántottam, s akihez igazán
tartozom.
S év végére megtanultam, hogy egy
kapcsolat helyrejöveteléhez bizony sok idő kell. Ha eljut mélyre egy kapcsolat,
akkor az, nem fog utána csettintésre rendbe jönni, s ha rendbe is jön, a régi
már sosem lesz, s ilyenkor érdemes türelmesnek lenni, s várni, ami nekem még
nem igazán megy.
2015 decemberében csupa érdekes
dolgok álltak elő. Az egyik érdekesség az volt, hogy bizony a szeretet nem is
olyan könnyű dolog a világon, sok nehézséggel is jár, főleg ha olyas valakin
kell segítenünk, még ha átmenetileg is- de aki sokat ártott nekem, és a
családomnak. De félre tudtam tenni minden sérelmemet, s emlékemet, s a
békességért igyekeztem nagylelkű és nagyvonalú lenni az illetővel, még ha
tudtam is, hogy később újra úgy fog bánni velem és a szűk családommal a hátam
mögött, ahogy akar. De talán ez az igazi szeretet, s sokszor elmélkedtem azon,
hogy Istennek milyen jó, hogy ez a nagyvonalúság egyszerűen megy, s én nekem ez
milyen nehéz. Milyen nehéz szeretnem azokat, akik sok sebet okoztak nekem, s
milyen nehéz is igaz szívből megbocsátani. De talán majd ez is megy.
A másik érdekes dolog ami történt
decemberben ,hogy 2015 karácsonya beteljesítette azt a vágyamat, amit előtte
mindennap kértem: hogy az egyik legfontosabb személy megbocsásson nekem, s
visszakapjam őt, s hogy béke legyen köztünk. S MEGKAPTAM. Olyan furcsa, hogy
előtte napokban az illetővel álmodtam, s végül az álom valóság lett, s
azt hiszem annál nagyobb CSODA az életben nincs, mint a kettőnk egymásra
találása 2014-ben, s a kettőnk kibékülése 2015 szentestéjén. Hálás vagyok, s
igyekszem ezt a kapcsolatot úgy őrizni, mint értékes porcelánt, hogy soha többé
ne veszítsem el, de nem csak ezt, hanem a többit is, mert ha néha mélypontjaim
is vannak,- mert még vannak, de olyan jó, hogy ezek a "porcelánok"-
azaz kapcsolataim a nehéz napokban reményt adnak, hogy érdemes élnem legalább
értük, ha önmagamért még mindig nehéz. Mert szeretnek, s hisznek bennem.
Sok küzdelem volt a tavalyi
évemben. Főleg a fizikális jóllétem visszaszerzésére ment el sok energiám, s
hiszem, hogy nem hiába. Mert jelentősen jobban vagyok, s ez a legfontosabb, nem
az, hogy hány elismerést kapok. Persze jól esett, hogy megdicsértetek, de
elsősorban azért csináltam s csinálom végig ezt a projektet, mert tudom, hogy
így van esélyem normális életet élni, mert tudom, hogy akik szeretnek, fontos
nekik a jóllétem, s persze majd én is szeretnék egyszer gyermekeket, s
milyen jó lenne majd elmesélni nekik, ha majd felnőnek, hogy sosem adtam fel.
Az idei évem is sok küzdéssel lesz
tele, hisz a fogyás projektem még nem ért véget, s a lelki életem területein is
maradtak még rendezni valók.
Hiszem, hogy sikerül, főleg hogy
most már a szeretteim köréből a visszakapott családtagom is hisz bennem, s
szurkol értem.
Akkor kezdődjön a folytatás itt a
blogon, s ebben az évben minden, amit folytatnom kell.
S minden új dologhoz nektek is azt
kívánom, hogy érjétek el az idén amit szeretnétek, s ti is kapjátok meg ehhez
útitársul a legfontosabb dolgot: A szeretetet!
