2014. november 1., szombat

Egy nehéz téma: halál, gyász, emlékezés

   November 1.Mindenszentek és halottak napja. Emlékszem gyermekként nekem mindig jó móka volt, ha kimentem a családdal a temetőbe.Alig vártam, hogy én is meggyújthassak egyet. A gyertya fények látványa megölelte lelkem, s ezt a csodát a mai napig át tudom élni, örülök a szeretettel meggyújtott fények látványának.

Később amikor nagyobbacska lettem, már tudtam mi ennek az ünnepnek a jelentősége. Hogy a szeretteinkre emlékezünk. Így szent áhítattal, buzgón magamban imát remegtem egy-egy szerettem lelkéért, hogy a Mennyben lehessenek.Hittem , hogy ha meg teszem ezt a gesztust, akkor bebiztosítom a találkozást velük, ha majd én is elmegyek.

De aztán nagyon sokat formálódott erről az ünnepről is a nézetem. Már nem imádkozom értük, mert aki már elment, azért már sokat nem tehetek, csak amikor még élt. Ő már jó helyen van, ő már nem szenved. Reménykedhetek ebben, hogy Isten mellett békére lelt. Ez a nap arra jó, hogy emlékezzek rá. De ehhez nem kell feltétlenül az, hogy gyertyát gyújtsak, vagy hogy  kimenjek a temetőbe. Tudom, sokan megköveznek most ezért a gondolatért, de ez az én emlékezésem, az én fájdalmam, az én gyászom, énrám tartozik, nem kell hogy ezt más lássa. Kettős érzésem van ezzel az ünneppel kapcsolatosan. Néha azt érzem, hogy felesleges ez az egész, miért kell feltépni a régi sebeket, ami egyszer már begyógyult a gyászfolyamat során? Meg azt érzem, hogy jó biznisz ez megint csak az üzleteknek, ahol virágokat, mécseseket árulnak. Nevetséges hogy üzletet csinál az ember ebből az ünnepből. A szebbnél szebb virágok, és mécsesek amik persze drágák is, üzenik ezt számomra, hogy ez  a nap is csak egy "jó fogás".

Ugyanakkor meg ott van a másik érzésem is: Egész évben rohanunk, s elfeledkezünk azokról, akik akkor sokat jelentettek nekünk. S erre viszont jó ez a nap. Hogy egy kicsit megálljunk, s emlékezzünk rájuk.

Nekem az emlékezés még fájdalmas, ahogy ez az egész ünnep is. Talán azért, mert még nem békéltem meg a halál gondolatával, hogy én kicsi vagyok, s nem tudom legyőzni őt, hogy Ő hatalmasabb nálam. Még ha el is hiszem hogy van örök élet, akkor is vannak korlátaim, s bizony elönt sokszor a szorongás, a félelem, -különösen ezen a napon, na meg karácsonykor-hogy akiket most szeretek, azok is elmennek egyszer.  Engem érzékenyen érint a halál téma, mint másokat, nem tudom benneteket hogy érint ez a téma...Nálam  jogos, hogy ennyire intenzív ez a félelem, ami a hétköznapjaimban is fel-fel tör-  hisz édesanyám pont 26éve alszik már mély álmot, s idén először, miután körülményesen megtaláltam, gyújthatok az ő sírján gyertyát, megemlékezve róla, és a születésnapjáról..



Összességében  jó tud lenni ez az ünnep, ha nem a pénzről, és nem az amerikai őrületről, a halloweenről szól, hanem  tiszta, csendes, őszinte, MEGEMLÉKEZÉS a cél. S igen én is fogok gyertyát gyújtani kettős érzéseim ellenére, emlékezem, s hálát adok azokért, akik még itt vannak velem, s kérem, hogy Isten vigyázzon rájuk mindennap. Jó emlékezést mindenkinek.