"Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán..."

1989.04.03

 Megint elmúlt egy év az utolsó szülinapom óta, s ahogy Halász Judit is énekli, megint egy évvel öregebb lettem  és bölcsebb is talán. De nemcsak talán, hanem ez így is van.

A tavalyi szülinapom óta is rengeteg fejlődésen, gyógyuláson mentem keresztül. Most szeretnék a 26.élet évemtől úgy búcsúzni, hogy egy kicsit számadást tartok, és visszatekintést, hogy mi mindenben változtam, és hogy most hol tartok, s miben szeretnék még fejlődni.
 De mielőtt pontokba szedném ezeket, szeretném megköszönni a családomnak, szeretteimnek, s az igaz, jó barátaimnak, akik az elmúlt egy évben is mellettem voltak, általuk formálódhattam, fejlődhettem. Köszönöm nektek, hogy az vagyok most, ami, s minden hibám, butaságom ellenére hitettek bennem, s ezután is fogtok. Sokat segítettek a motiválások, biztatások, a megértő mély beszélgetések, s ami a legfontosabb : A szeretetetek. 

Ezek a dolgok vittek előre, s hiszem, hogy még fognak is.

Nézzük csak miben változtam?

1. A tavalyi egész évem, azaz a  2014-es évem megtanított az elengedésre. Hogy bizonyos embereket azért vesz el tőlünk Isten, mert még nem állnak készen a velünk való kapcsolatra, vagy egyszerűen már nem visznek minket előre. 4 kapcsolatot vesztettem el tavaly, de tudom, egyszer visszakapom őket, ha azok az emberek, akik úgy döntöttek, kilépnek az életemből, majd egyszer készek lesznek engem elfogadni.Ha pedig nem, akkor azt is elfogadom, mást nem tehetek. Erőltetni önmagamat nem fogom másra,sőt sosem akartam.

2. A tavalyi évben tanultam meg hogy - kinek mit, és mikor, hogyan mondjak meg. Nagyon sokszor bele estem abba a hibába, hogy úgy mondtam véleményt valakinek, hogy azt előtte kikérte volna tőlem. S ez miatt csúnyán megégettem a kezem. Mostanra már nagyon óvatos vagyok, senkinek nem mondok véleményt, majd ha az illető oda jön hozzám, de akkor is nagyon megfontoltan.

3. Még ha nem is tökéletesen megy, de megtanultam az érzéseimmel, indulataimmal bánni,  már nem vagyok annyira kiszolgáltatottja az érzéseimnek, indulataimnak, mint régen.

4. Megtanultam, hogy nem minden kapcsolat jó ugyan arra a szituációkra, helyzetekre.Pl. Nem mindenkivel oszthatom meg a terápiás üléseimet, mert furán néz rám, vagy visszaél a bizalmammal.Rájöttem, hogy valakit csak a szívem előszobájáig engedhetek be, valakit  már mondjuk a konyhába, s akiben tényleg meg lehet bízni, azt a szobámba is bejöhet. Nagyon nagy áron tanultam ezt meg. Zavart, hogy nem értenek meg, s hogy olvasnak az életemben. Azzal, hogy most szelektáltam, és rendet raktam a kapcsolataim gardróbszekrényében, kevesebb sérülés és meg nem értés ér engem.  Végig gondoltam, hogy ha nem akarok sérüléseket, és meg nem értést, akkor azokkal az emberekkel osztom csak meg magam, akik értenek engem, s átmentek mindazokon,, amiken én.

5. El kezdtem jobban tisztelni magam. Hogy miből látszik ez? Pl. az előbb említett kapcsolat rendezésen. Hogy tartom magamat annyira értékesnek, hogy nem szolgáltatom ki magam mindenkinek. Csak annak osztom meg a belső világomat, aki lerakott arra a bizonyos asztalra valamit. Nem engedem hogy bántsanak, s kiállok önmagamért. Persze néha ezt túlzásba viszem, a megmondós korszakomban vagyok még, de nem vagyok már gyáva, mint régen. Abból látszik még, hogy értékelem magam, hogy elkezdtem rendbe rakni a testem, persze most kényszerítve is vagyok, ha nem akarok pár év múlva cukor beteg lenni. Abból látszik még, hogy elfogadtam magam, hogy önmagamért öltözködöm, nem másoknak, mondván- mit szólnak? Hanem azért adok jobban magamra, mert elfogadtam magam nőnek, s Nőnek lenni csodálatos dolog. Végre ezt érzem, s ahhoz, hogy nőnek érezzem magam, már nem kell külső tényező, még egy pasi sem.

2015.

6. Most már jobban tudatosítom magamban, hogy vagyok én, és a problémáim. A problémáimmal együtt szerethető vagyok

 7. Amit régebben elkövettem hibát, azt már nem követem el. Na jó , egy- kettő kivételével.:)

8. Megtanultam érteni, s hallgatni.

9. Megtanultam empatikusabbnak lenni. S ezzel a kapcsolataim is jobban változtak. Kevesebb atrocitás ér, azzal, hogy értem már, hogy a másik egy adott pillanatban mit érez, vagy miért úgy viselkedik ahogy, talán csökkent a konfliktusaim száma, és a bennem lévő indulat, feszültség is.Feszültség 
szó szerint volt(fizikusok értik ezt).

10. S végül meg tanultam értékelni azt amim van. Tavaly sok halál eset történt , amik összetörték hálátlan kemény szívemet. Azóta minden napomat úgy élem, hogy szeretni akarok, s hálásnak lenni azokért, akik vannak nekem, akiket szeretek, s szeretnek. S ha nézeteltérés van, bocsánatot kérek,, hogy ne haraggal nyugodjék le a nap.

Még sok mindent felsorolnék, amiben változtam. De a többi a naplómban, a terápiás szobában, és a barátaim lelkében szeretném , hogy  maradjon. Amiben még változnom kell, az a tolerancia, és a még nagyobb megértés. Nagyon sokszor kis dolgokon kiakadok, s minden szó , minden tett után megmondhatnékom van. Egy közeli barátom tanít most erre. Ő végtelen türelmes, s mindig csodálom őt ezért. Talán ha ezt megtanulom, kevesebb gondom  és bosszankodni valóm lesz az életben. Meg kell tanulnom a kis igazságtalanságokkal valamit kezdenem, mert a világ nem változik, sőt egyre bűnösebb és erkölcstelenebb lesz, s bizony ehhez alkalmazkodni tudni kell , ha nem, hoppon marad az ember. Meg kell tanulnom  a konfliktusaimat felnőttesebben kezelni, mert ezzel még nem büszkélkedhetem. S még sok legyőzni való vár a következő életkoromra. Le kell győznöm az emberek iránti félelmemet, a halál, s elvesztés miatti szorongásokat, és meg kell tanulnom kitartani mindenben, s jobban beosztani az időmet.

Hogy mit kívánok a hamarosan 1 nap múlva gyújtott gyertya fényénél?
Talán semmit, talán hálát adok.Hálát adok hogy vagyok, még ha  nem is mindig nagy öröm az én életem a múlt elvarratlan szálai miatt. Hálát adok értetek, édesanyámért aki az életemet adta, sajnos azt a kort, amit én megélhetek, nem élhette meg. Hálát adok a mostani szüleimnek, akik képességeikhez mérten felneveltek becsületre tanítva. Hálát adok, értetek, hogy szerettek, s azokért is akiknek nem, mert ők is tanítanak valamit nekem ezzel, még ha fájdalmas is. Sokszor félek a szülinapoktól, az idő múlása miatt, s nyomaszt hogy már 27 éves leszek. De arra gondolok, már megint bölcsebb lettem, s akarok lenni. Néha elég ha visszatekintek, hogy milyen kis hülye voltam 16, 18, 25, 26 évesen, s azt mondom ilyenkor, minden jó így, ahogy van.

S ezt komolyan is gondolom. Let it go........Jöjjön, aminek jönnie kell.