Ma majdnem elengedtem Őt... elbizonytalanodtam... Elbizonytalanodtam, hogy vajon szeretem-e őt, el tudom -e képzelni őt egy életre.... Ma majdnem elengedtem, mert elfelejtettem, hogy miért is szerettem meg.....
A szívem azt súgta, ne ne ne.... Ne szakíts Vele....Bízzál újra és újra...
De a makacs eszem miatt leírtam neki, hogy Vége......
Elsírtam magam.... Mert akit szeretünk nem tudjuk többé elengedni.
Előkaptam gyors a fényképeinket, s eszembe jutottak Róla az emlékek.... S máris elkezdett hiányozni, s csak úgy sajgott a szívem..
Végül összeszedtem magam, s megírtam, hogy ez nem megy, mert mi már egyek vagyunk, egy lélek, s fél lennék nélküle, s nem egész.....Ott van közöttünk Isten...
Mert mi szeretetre kezdtünk építkezni, nem úgy , ahogy a mai társadalom, s világ elvárja....
Ez egy Isten adta szerelem......
S biztos vagyok benne, hogy ha majd pár év múlva újra elbizonytalanodom, akkor előveszem újra a képeket, s az emlékeket, s tán újra megerősítenek odabent , hogy ez egy Isten adta szerelem.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése