A párkapcsolat romboló elemei 2.rész

Ahogy az első részben is megírtam, bizony  azt láthatjuk, hogy nagyon sok párkapcsolat megy tönkre, nagyon sok házasság válással végződik. Azt látom, hogy az emberek nem akarnak küzdeni, sokuk a könnyebb utat választja. Ezért a fogyasztói társadalom is tehet. Úgy tekintenek a kapcsolatokra, mint egy elhasználódott tárgyra, -ez nem működik már, ez unalmas, hát kidobom, majd jön egy újabb, aztán majd azt is kidobom, és az ember egy egész kupacnyi kidobott kapcsolatot tudhat a háta mögött, tele kudarcélménnyel ,  veszteség élménnyel, elégedetlenséggel az életében. Néha elcsodálkozunk, irigykedünk az idősebb generációra, hogy nekik miért működik még 40 év után is a házasságuk, és mi a titkuk. Pedig ők is ugyanazokkal a problémával küzdhettek meg mind mi, csak az a különbség, hogy ők sosem adták fel, jobban tudtak küzdeni, mert nem volt annyi minden annak idején, mint manapság.Őbennük  ott volt az elégedettség, hogy akit választottak az egyszer s mindenkorra jó volt, megfelelő, a hibákkal együtt. Nem keresték még tovább a jobbat, a szebbet, az okosabbat, hanem hűséget fogadtak, s minden nehézségben kitartottak. Ez ma hol mondható el?

Nézzük mik azok a tényezők amik még tudnak rombolni egy házasságot, és egy párkapcsolatot.

További ilyen romboló erő tud lenni a bizalmatlanság, és jóhiszeműség hiánya:

Mi is a baj ezzel? Alapjáraton nem baj, ha az ember némi kis nyitott ajtót, bizalmatlanságot nyitva hagy. Hiszen nem szabad naivan, vakon bízni senkiben, Akkor van baj, ha ez a bizalmatlanság ott van már napi szinten  a kapcsolatban. Ha állandóan minden helyzetet, szót, és cselekedetet rossz néven veszek a társamtól,  s azt érzem hogy bántani akar. Nagyon erős tud lenni ez a bántottság érzés azoknál, akiket gyermekként bántalmaztak. Nekik felnőttként a világ már csak feketét és fehéret jelent, s azt érzik, ha valami kellemetlenség érik őket, akkor az  konkrétan az ő személyüknek szól, és megint bántani akarják őket. Sajnos én is ezzel az érzéssel küzdök még sokszor. Azt érzem egy- egy rosszul elsütött mondat után,hogy bántva vagyok, pedig csak lehet, hogy a társam épp nem úgy tudta kifejezni magát, ahogy kellett volna, vagy ha, egy szituációt nem úgy kezel, ahogy elvárnám tőle, akkor is bántva érzem magam, mert akkor úgy élem meg,  hogy cserben hagy.Ezek az érzések nyilván nem őhozzá, hanem azokhoz a személyekhez köthetők, akik bántottak, elárultak, és cserben hagytak. A legtöbb ilyen konfliktusom azokkal volt eddig, akik közel álltak hozzám, s megbíztam bennük. Így , most mivel a társam az, aki a legközelebb áll hozzám, nyilván ővele harcolom meg ezt a bizalmi kérdést, míg korábban a barátaimmal kellett. Nincs mese, ezeket az érzéseket helyére kell rakni oda, ahova valók, nekem erre szakszerű segítségem van. Egy ismerősöm szokta javasolni, hogy ha el fog a bizalmatlanság, akkor mindig abból induljak ki, hogy a társam szeret, és arra, hogy mennyi mindent tett meg értem, és  fejezte ki a szeretetét irántam. Így a legkisebb kétség is elillan. Nálam ez még gyakorlás kérdése. Szóval, ha egy bizalmatlanság ott van egy kapcsolatban, méghozzá úgy, hogy a társ nem adott rá okot, akkor biztosan állíthatom, hogy nem a másik féllel van a probléma, hanem a mi érzéseinkkel és feldolgozatlan tapasztalatainkkal.

 Romboló erő tud lenni az indulat:

Most, hogy van egy párom már nekem is, most látom igazán, hogy különböző csomagokkal rendelkezünk. Ő is más sémákat, berögződéseket, mintákat hozott, és én is. Már ez is okoz önmagában egyfajta konfliktust. Hiszen egy adott helyzetben ő is, és én is másképp reagálnánk. Nincs is ezzel baj. A probléma ott kezdődik ha ezt a különbözőséget indulattal kezeljük le. Az előző sorban a bizalmatlanságról írtam. Amiből, könnyen keletkezhet indulat. Nálam legalább is igen. De indulat keletkezhet a folytonos bántottság érzésből is, ami szintén nem az adott személyhez, társunkhoz köthető, hanem a gyermekkorhoz. Hiszen ha sokat bántanak egy gyermeket, később reflex szerűen úgy  érzi , meg kell védenie magát, hiszen korábban ezt nem tudta megtenni. Akár honnan is ered az indulat, rossz családi mintából, vagy bántottság érzésből, hosszabb távon kiöli a szeretetet a másik félből, és a szeretet helyét a megalázottságérzés, a meg nem értettség , félelem, és eltávolodás veszi át, és az eltávolodás végleges  is lehet. Én örülök, hogy nálam nem így lett, mert kitartó a társam, és a felszín alatt látja a mélységet is...

Erősen tud rombolni a kombinálás  is, ami szintén a bizalmatlanságból ered. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy állandóan rosszat feltételezek a másikról, nem vagyok kíváncsi a valóságra, ami a másik véleményét illeti, hanem eldöntöm magamban, hogy minden úgy történik, vagy történt, ahogy én gondolom, anélkül, hogy a másik felet meghallgatnánk.Mert sokszor a valóság, a válaszok a másik félnél vannak, de sokszor nem vagyunk kíváncsi a válaszra. A kombinálás is idegölő tud lenni, mert a másik fél folyton azt érzi, hogy nem hisznek neki, és  bizonyítani kell igazát, átcsap megfelelési kényszerbe, és végül szintén  eltávolodásba.

 Romoló erő tud lenni a kommunikáció hiánya is, igazából, ha nincs kommunikáció, marad a  kombinálás,- "Meg a biztos hogy nem szeret , biztos hogy velem van baja"- mondatok. Tapasztalom a kapcsolatomban a kommunikáció fontosságát. Nem várhatom a másiktól, hogy kitalálja, mit szeretnék, főleg ha ő férfi, s másképp működik mint én, és én is ahogy ő. A kommunikáció sok félreértést,  kombinálást megelőz, gyakorlatilag mindenre orvosság, talán egy párkapcsolat , házasság 3.legfontosabb tényezője. Ott ahol már nem kommunikál egymással két ember, ott már személyes kapcsolat sincs..

Végül, ami még rombol, az  a türelmetlenség, és megbocsátás hiánya. A türelmetlenség azért, mert nem tisztelem a másik érési folyamatát, elvárom ,(ugye megint ez  a szó, ami szintén rombol)-hogy mindent azonnal értsen meg, s csináljon mindent úgy ahogy nekem jó. Ilyenkor arra kell gondolni, hogy velem mennyire voltak türelmesek, amikor én nem értettem valamit, és aki szeretett engem igazán, milyen nagy türelemmel volt felém?- És kivárta, míg beérnek a folyamatok bennem? Ami nekem jól esett, az a másik embernek is jól esik. Ha nekem türelem kellett, neki is az kell.

Ha pedig nincs megbocsájtás egy kapcsolatban, ami szintén negatív erő, akkor, az azt jelenti, hogy nem léptem tovább a rossz dolgain, hanem újra és újra felemlegetem a hibáit, az helyett, hogy tiszta lapot adnék neki. A meg nem bocsátás csak a mocsár legmélyére viszi a kapcsolatot, gyakorlatilag megbocsátás nélkül nincs is továbblépés. Ha nem bocsátok meg, akkor azt jelenti, hogy a gőgömet, a sértettségemet, a haragomat jobban szeretem, mint a másikat. A megbocsátás a szeretet szintjén működik, így, ha szeretem a másikat, akkor része kell, hogy legyen ez is.

Ezek az elemek viszik mindkét embert a megcsalás felé. Mert úgy gondolom, a megcsalás az már csak egy végső pontja , "tünete" egy elromlott kapcsolatnak. Pedig ezek a romboló erők ott lesznek majd az új kapcsolatban is, aztán a legújabban és így tovább... Ezekkel a tényezőkkel, ha szembe néznénk , akkor nem lenne szükség ügyvédre, cirkuszra válási papírokra... Sok házasság működhetne még ma is, bár igaz, ha már a másik nem akar küzdeni, akkor pech, megtörténik a válás, szakítás. Hisz a házassághoz, egy párkapcsolat létrejöttéhez is két ember kell, s ahhoz is hogy az tönkremenjen.

Ha megtudnánk önmagunkkal küzdeni, ami az egónkat illeti, s mindig a szeretetben maradnánk, akkor már nem kellene irigykedve néznünk az idősebb generáció sikerére, hanem azt a sikert mi is elérhetnénk azzal a kitartással, és megelégedettséggel, ami bennük volt, illet van.