Borderline? Vagy még se? Gondolatok a Borderline típusú személyiségzavarról) 1.rész

Újra itt.... Azt hiszem szükségem volt egy kis szünetre. Sok volt nekem a múlthét, egyrészt az emberek furcsa reakciói, valamint a terápiám miatt. 

Hogy hogyan jött ez a téma?

Már régóta szerettem volna erről a témáról írni, mert sokan nem is tudják mi jellemző erre az állapotra, hogyan is viselkedik egy személyiségzavaros ember, és hogy mitől alakul ki ez a zavar.

A személyiség zavarokról nem szeretnék részletesen írni, hisz ha beírjátok www.google.hu keresőbe, könnyen meg találjátok az általános tudni valókat, én inkább a saját példámon szeretném felvázolni, mit is jelent ezzel a "dologgal" együtt élni, s hogyan lehet kezelni.

De mi is az, hogy borderline? 

Hogy könnyen el lehessen képzelni a dolgot, mi jellemző erre a személyiség zavar típusra, szeretnék segíteni. 

Képzeld el azt, hogy van egy rendes, jó lelkű ismerősöd, akiről jó véleményeid vannak, abszolút pozitív a benyomásod róla. Aztán ez az ismerősöd mondjuk egy buliban, kicsit túl sokszor néz a pohár aljára, és szegény,részeg lesz. És elkezd ebben a részeg állapotában indulatoskodni veled, vagy a többiekkel, esetleg összetör mindent, ami a keze ügyébe akad, sértően beszél veled, pedig te tudod róla, hogy egy irtó rendes ember, nem akar bántani, de valamiért most mégis úgy viselkedik, hogy egyszerűen nem akarsz a közelében lenni. Mert MÁS tudatállapotban van, nyilván a sok alkohol miatt.  De aztán jön a reggel, és újra azt a pozitív embert látod magad mellett, s ő semmit nem tud és nem ért abból, ami előző este történt, és alaposan szégyenkezik a történtek miatt, s ha te jó fej vagy, és igazán szereted, akkor elnézed neki, hogy bántóan viselkedett veled, hisz tudod, akkor abban az állapotban "nem ő volt".

Hát nagyjából valahogy így kell elképzelni általánosságban a személyiségzavarokat, és a személyiség zavaroknak ezt a típusát.

Sokáig nem tudták, hogy mit diagnosztizáljanak nálam a szakemberek. Mondták már nekem azt, hogy bipoláris vagyok az érzelmi hullámvasút miatt, azaz mániás depressziós, és hogy kevert személyiség zavarom is van. 

De végül a terapeutámtól megkérdeztem így lassan 2év után, hogy mi a baj velem?,miért is járok hozzá terápiára, mert konkrét választ senki nem tudott adni a kérdésemre.

Végül ő azt mondta, hogy egy enyhe borderline-t lehet érzékelni nálam, de a kezelés módját el lehet sajátítani.

De mi  is pontosan az a borderline? És hogy lehet kezelni? Betegség vagy állapot? Megszűnik ez? Miért alakul ki?

Igen, ezek olyan kérdések, amiket a legtöbbünk feltenne, ha nekünk lenne ilyen zavarunk, vagy ha környezetünkben látnánk ilyen esetet. Én először a  személyiség zavarok fogalmával, ezen belül a borderline definíciójával, főiskolás tanulmányaimban találkoztam pszichiátria szakápolástan, pszichiátria elmélet, és gyakorlat során.

Akkor még nem sejtettem, hogy én is érintett lehetek a tünetek alapján.  Aztán később egy rehabilitációs intézményben egy betegtársamnál találkoztam ezzel a problémával. 

A borderline a hangulatok szélsőséges ingadozását jelenti,  jellemző rá, hogy a személyközi kapcsolatok instabilak, ahogy az én esetemben is, az "én kép" instabil, - vagyis nem tudom ki is vagyok valójában?  Az illetőnek nincs önbizalma, rálátása önmagára.  Nos, az esetemben kicsit másképp van, bár én sem tudom mindig hogy "ki vagyok", de ön reflektív, önelemző képességem nagyon is van. 

Szebben megfogalmazva a borderline a következőt jelenti:

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A BPD (Borderline Personality Disorder - Borderline személyiségzavar) főként a hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes, valamint a személyközi kapcsolatok, és az énkép/én-identitás instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavar.

további infót ezen a linken találsz:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Borderline_szem%C3%A9lyis%C3%A9gzavar

Nálam a borderline abban mutatkozik meg, hogy gyakran vannak hangulati zavaraim, néha még megesik, hogy egy helyzetet szélsőségesen élek meg, túl reagálom, bántva érzem magam.  Az önképem annyiban sérült, mint már említettem - hogy nem tudom, ki vagyok?, nem tudom mik a hosszú távú céljaim, néha azt érzem, csak sodor az ár...

Érzelmileg én is instabil vagyok, hamar tudok letargikus, depresszív lenni( de nem depressziós!- a depresszív állapot pár napig, óráig tart, a depresszió tartós állapotot jelent).

Gyakran ürességet, űrt érzek, vélhetőleg a hiányaim miatt.  Nem tudok rendesen kötődni az emberekhez. Nekem félelmet jelent a kötődés, talán attól félek, hogy elveszítem azt az illetőt, ha mélyen kezdek kötődni hozzá. Ezért gyakran van bűntudatom, hogy azt az "x-et", vagy " Y"- t miért engedtem közel magamhoz...

Régebben voltak önkárosító szokásaim,  ez is egy "tünet" - a többi mellett, ami a borderline-ra jellemző. De ma már tudom ezt kontroll alatt tartani, ahogy a szélsőséges, indulati reakcióimat is, - hiszen egy ilyen személyiség zavarban szenvedő egyén ezt nem tudja meg tenni, mert gyenge az önkontrollja. De a terápia segítségével meg tanulhatja kezelni a helyzeteket, indulatait, érzelmeit, önkontrollja, ami eddig gyenge volt, megerősödhet.

Hogy ne legyen ez a bejegyzésem túl hosszú, a borderline személyiség zavar okairól, kezelési lehetőségeiről egy másik bejegyzésemben fogok írni.

Addig ezzel a videóval zárom le gondolataimat: