2014. április 4., péntek

26 éves lettem én ( A legkülönlegesebb szülinap 2014.04.03)






"26 éves lettem én, meglepetés e költemény, csecse-becse"
Ismerős valakinek? József Attila írta a 32. születésnapjára magának.  

Szerencsére én csak 26-ot töltöttem, mégis, úgy érzem sok érték, megtapasztalás, fájdalom, haladás, fejlődés, hibák tömkelege van e szám mögött.

Tegnap volt a legkülönlegesebb szülinapom:) hogy miért is?

Elmesélem, régebben milyen voltam, és akkor könnyen érthető lesz, hogy ez a 2014 április 3-a miért is más a többinél...

Akik régebb óta ismernek, s ráadásul még életvitelszerűen éltek velem, és mai napig kontaktusban vagyunk egymással,- azok tudják, hogy milyen problémás, merev, rugalmatlan, önző, görcsös nőszemély voltam.

Nem igazán voltam tekintettel másokra, akkor éreztem jól magam, ha minden az én elvárásaim, elképzeléseim szerint történt, s ha valami nem jött össze, amit én elterveztem, akkor csapkolódás, heves indulati kitörések törtek ki belőlem, s persze kik itták meg ennek a levét? Akiket nagyon szerettem.
De milyen szeretet volt az, ami másokat bekorlátoz, és mások igényeit, vágyait, szükségleteit nem vette figyelembe? Milyen szeretet volt az, ami bármikor felrobbant, ha egy adott szituáció nem úgy sült el, ahogy őneki jó lett volna? 
Nyilván való, ez az önzés a kis toporzékoló gyermek önzése volt, aki a hiányait másokon akarta leverni. 
Egy évvel ezelőtt kiakadtam, hogy én miért kaptam csak 15cm átmérőjű tortát, mikor én a többieknek 35 cm-et sütöttem, miért nem úgy ment az ünnepem, ahogy én akartam, hiszen ez az én ünnepem.
De az a helyzet, hogy nemcsak az ünnepeimnek kellett,  úgy alakulnia, ahogy nekem kényelmes volt, hanem sok 365 napnak. Istenem, micsoda tévút volt ez.

Hogy mi okozta nálam a változást, s miért lett más ez a szülinap? 

Talán mert annak a kis dühös kielégületlen kicsi Encsinek megfogtam a kezét, s nem engedem, hogy másokban sebet ejtsen, megtanítom neki, hogy mi az, ami helyes, és mi az, ami nem. Elmagyarázom neki, hogy minden nem lehet az, amit ő szeretne, s a hiányait, haragjait nem vetítheti ki másokra, mert akik őt körül veszik, azok nem tehetnek semmiről. A terápia, és a szakember segített ebben, na meg a sok ima, amit a fürdőszobám csendjében mondtam el a tükörképem előtt-, hogy megértsem-  fegyelmeznem kell a lelkemben lévő kisgyereket,."El kell hagynom a gyermeki szokásokat" s-ahogy Pál apostol írja a Szentírásban 1.Kor.13-ban.



Hogy miben vagyok más, mint például 1évvel ezelőtt? Ahogy gyógyultam a sebekből, amit a hiányok, és a "Nagy TRAUMÁIM" okoztak, egyre jobban el tudtam engedni azt a görcsös merevséget, ami az egómat táplálta, ami csak rólam szólt. Megtanultam talán igazán szeretni, ha nem is tökéletesen, hiszen azt senki sem tud, mert hibákat mindig követünk el, ahogy én is.
Szóval felfedeztem magam körül a világot, - ahogy egy kedves ismerősöm fogalmazott tegnap. El tudok engedni dolgokat, le tudok mondani az adott pillanatban a vágyaimról. Azt látom, olyan nehezen tudják ezt sokan megtenni, pedig higgyétek el, nem olyan félelmetes ez, mert sokszor jobban alakulnak a helyzetek, ha elmerjünk engedni a terveinket. Ahogy tegnap lemondtam arról, hogy ünnepeljenek engem, (az egómat elhagytam), és szinte igazából nem terveztem semmit, ezzel átadtam a kormányt, az irányítást Istennek, és az engem szeretőknek, és ez által valami sokkal szebb, tisztább, nemesebb dolog született meg tegnap körülöttem, amit sosem fogok elfelejteni, s értékesebb annál, mintha ajándékot kaptam volna. Mert megengedtem azt, hogy szabadon szeressenek, nem elvártam, hanem elengedtem a vágyaimat, elengedtem a szeretet éhségemet, ami végül kielégült egy szinten, mert sokat kaptam. Nekem ez volt az ajándék. A sok gondolat, gesztus, amit a barátaimtól kaptam az én elvárásaim nélkül.
S bár ez az én születésnapom volt, de mégis nem rólam szólt, hanem "mirólunk". És ez nagy különbség.

S azt gondolom ez a "mi rólunk" kifejezés az egyik leggyönyörűbb ajándék a világon, ahogy az is, hogy először kaptam 26év után köszöntést a legdrágább nővértől a világon, mert megtaláltuk egymást sok akadály ellenére. Ő tette még különlegesebbé a sok április 3.-ka közül az ideit.

De azért köszönöm a családomnak a vasárnap kapott tortácskámat is,(ami szintén csak váratlan meglepi lett, mert nem vártam el, hogy süssenek nekem) amin elfújhattam a 26. gyertyámat…
Hogy mit kívántam? Az legyen az én titkom:)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése