Emlékszem már kisebb koromban is egy különös érzékenységgel rendelkeztem, s ez az érzékenységem a fenyőfák iránt is megmutatkozott, amikor a sajátunkat le kellett bontani, s tudtam , hogy mi vár rá. A kiszáradás, és a szemétdomb. Ahogy a társaira is. Én 2014 decemberében állítottam először karácsony fát az albérletemben. Előtte évben átutaztam a karácsonyt, nem láttam értelmét annak, hogy nekem is legyen fám. De mivel én a karácsonnyal mindig is hadilábon voltam, gondoltam szembenézek ezzel az ünnepel úgy, hogy én is diszítek karácsony fát. De hogy az én fácskám ne haljon meg egy konténer mellett, vagy egy szemétdombon, így arra gondoltam, hogy cserepeset veszek. Egy közeli barátom segített ebben, részt vett a diszítésben is. S bár így is eljött az idő, hogy elköszönjek tőle Vízkereszt után,de tudtam, nem maradhat a szobámban, neki a természetes élőhely kell, el kell engednem az én kis fenyőmet, hogy megmaradjon, s növekedni tudjon.
Így épp egy hete, január 11-én lett elültetve a fenyő, s az én kis Örökzöldemből egyszer nagy fenyő lesz. S emlékeztetni fog az első olyan karácsonyomra, amikor is végre megnyitottam a szívemet az ünnep felé, s az otthoniakkal is békesség volt.
Hogy mire tanít ez a mese? Amikor ezt a fenyőt el kellett engednem belegondoltam, hogy valahogy így kell tenni a kapcsolataimmal. Nagyon hajlamos vagyok a túlzott ragaszkodáshoz, s arra, hogy pórázon tartsam az adott kapcsolatomat, csak azért, hogy nekem jó legyen. Nagyon sokszor voltam ilyen módon önző, de megértettem, hogy mit jelent elengedni, póráz nélkül tartani a kapcsolataimat, s igyekszem a közeljövőben így tenni. S biztos vagyok benne, hogy szülők tömtelege követi el ezt a hibát, amikor majom szeretettel kontroll alatt és pórázon akarják tartani már már igencsak felnőtt gyermeküket. S abban is biztos vagyok, hogy a párkapcsolatok is ezért a probléma miatt mennek tönkre, mert azt gondolják az emberek, hogy ha valaki a párom, vagy a házastársam, akkor birtokolhatom őt, teljes felügyeletet gyakorolhatok felette, beszámoltathatom, mikor, hol, mit csinált... Azt gondolom, hogy ez az elengedés, és szabadság adás minden kapcsolatra érvényes kell, hogy legyen. Mindenkinek kell egy kis nyugalom, csend, magány, egy kis levegő, hogy rendezni tudja a dolgait önmagával, nem egészséges folyton egymás szájában lenni, ezt már én is látom, s bizony ezt a környezetemben is tapasztalom hogy ez nagyon nem akaródzik menni. Azt gondolják sokan , hogy akkor szeretem a másikat, ha sülve főve együtt vagyunk.
A mese még arra tanít, hogy mennyire nem vagyunk elkötelezettek a mai világban. Ó ez a kapcsolat már nem használ nekem semmit, már betöltötte a funkcióját, már véget ért a "karácsony", s kíméletlenül kidobjuk a konténer mellé a kapcsolatunkat, ahogy a gazdag ember tette, az helyett hogy a másik félt megértve változtassunk, küzdjünk. S ez megint nemcsak a párkapcsolatra értem, hanem minden kapcsolatra.
A fenyők jellemvonásai is arra tanítanak, hogy bár lehet a mi vágyunk is az, hogy mi legyünk a legszebbek, mint Fenyi, vagy hogy leversenyezzük a másikat, mint ahogy Fenyves vágya is ez volt, de ezek nem örök értékű vágyak. Bármit felépít az ember maga körül, s bármennyire büszke valaki a hatalmára, szépségére, vagy arra amit elért az életében ,olyan törékenyek vagyunk, s kicsik, hogy a nálunk hatalmasabb természeti erők, még maga a hatalmas Isten is, ha úgy látja, mindent le tud rombolni... Örökzöld története arra tanít, hogy a tiszta érdekek, a szeretettel teli lélek, s élet az, ami előre visz, s halálunk után is örökre fennmaradnak, s elnyerjük azt a jutalmat, amit Örökzöld is. S erre a bölcsességre nem csak Örökzöld példája tanít, hanem az a szegény család is. Hogy bármennyire is nehéznek tűnik a sorsod, a boldogságot nem a külső dolgok adják meg, hanem a nagy szeretet, ami összetart minket egymással, s Istennel.
Ezekkel a gondolataimmal köszönök el a következő blogbejegyzésig.
Jó olvasást s elmélkedést kívánok Neked/Nektek:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése