Íme a mese!
Egyszer volt 3 fenyőfa. Együtt éltek egy erdőben, de nem voltak mégsem "egykorúak". A hatalmas fenyőt Fenyinek hívták, aki mindig büszke volt tűleveleire, és hatalmas termetére. A nagy mellett egy középső méretű fenyő élt, őt Isten Fenyvesnek nevezte el, akinek csak egy vágya volt, jó nagyra nőni, még Fenyinél is magasabbra. Ő is csak önmagára gondolt. S végül volt egy kis fenyő, Örökzöld néven, aki jó kedéllyel, jó lélekkel rendelkezett kis termete ellenére.De a másik két fenyő sosem foglakozott vele. Annál jobban kedvelte őt Isten, hisz tudjátok, Dávid királynál sem a külsőt nézte, mikor királlyá koronázták őt, hanem a lelket.
Egyszer egy napon a 3 fenyő útjai külön váltak. Ugyanis karácsony közeledett. Arra járt egy igen gazdag ember szent este előtt, s természetesen a nagy fenyőt vitte el, örült is ennek Fenyi, hisz azt gondolta, hogy ő a legszebb a világon, s szépségét mindenki örökre csodálni fogja, s ő csak egy gyönyörű nagy palotában lehet karácsonyfa.
Pár óra elteltével egy kisfiú jött az apukájával, akik szintén nem a kis fenyőt vitték el, hanem Fenyvest. Fenyves is reménykedett , méghozzá abban, hogy az új otthonában jó nagyra nőhet, s ebben az új családja fogja majd támogatni. Remélte, ha megnő, akkor talán még Fenyit túl nővi egyszer,s hatalmas mérete felejthetetlen marad az emberek és a fenyőtársai előtt.
A kis fenyő fenyőtársai nélkül maradt az erdőben. Nem panaszkodott, annak ellenére hogy nem vitte el őt senki. Nem volt szomorú. Egyszerűen minden magány és rossz ellenére hálás maradt, s örült Teremtője közelségének. Isten megígérte neki, hogy kedvessége miatt, amit az erdő lakói felé tett, meg fogja jutalmazni, ha el jön az ideje.
Még aznap egy nagyon szegény ember is arra tévedt. Mivel szegény volt, a kis házikójában nem fért volna el egy nagy fenyő, de nagyon szerette volna kislányát meglepni egy karácsonyfával, ha már ajándékot nem kaphat a gyermeke a szűkölködés miatt. Meglátta a kis fenyőt, s Örökzöldből is szép karácsonyfa lett.
S hogy mi lett a fenyőfák sorsa?
Fenyit már a új év előtt kíméletlenül kidobták a hideg hóba, egy ócska konténer mellé. Nem tudta mire vélni a dolgot. Azt hitte hogy szépsége örökre megmarad, de gazdája érzéketlen ember lévén a jaunár 6-át sem várta meg, kíméletlenül kidobta Fenyit a meleg szobából, Fenyi végül kiszáradt, s álmai ,vágyai vele együtt haltak meg.
Fenyvest nem dobták a hóra ilyen hamar. Sőt a kisfiú sokáig könyörgött az apjának, hogy még Vízkeresztkor se bontsák le, hisz nagyon jól mutat az ő szobájában, s szeretné élvezni még Fenyves illatát, ami kellemes élményt nyújtott midenkinek. Teltek a napok , s már nem törődtek vele úgy, ahogy szenteste, de a kisfiú még mindig nem engedte lebontani Fenyvest. Végül Fenyves egyre jobban elvesztette tűleveleit, már nem volt jó neki a meleg szoba , vágyott újra az erdőben lenni, ahol Isten gondoskodott róla. Honvágya volt. De végül kiszáradt ő is, sok tűlevelet vesztett el,amelyek a padlón szétszóródva feküdtek, jelezve Fenyves halálát. Csak ekkor bontották le őt, mert már a kisfiú édesanyját zavarta, hogy nem győzi feltakarítani Fenyves leveleit.
Örökzöldet nagyon megszerette a család. Főleg a kislány. De mivel a gyermek szüleihez hasonlóan jó lelkű volt, hamar belátta, hogy Örökzöld, hogy tovább élhessen, ki kell őt ültetni, hisz apja az erdőből így is cserépbe átültetve hozta el. Így bár fájt a szíve a kislánynak, hogy Örökzöld nem lehet a szobájában, de a kis fenyő érdekeit nézve tiszta szívvel elengedte. Mivel apja látta kislánya szomorúságát, Örökzöldet kertjükben ültette el. S a mai napig ott van. Mindennap meglátogatja őt a kislány, amikor az iskolából hazaér, végül Örökzöldből hatalmas nagy fenyő lett. Ez lett Isten jutalma , mivel mindig szerény volt, kedves a madarakhoz, őzikékhez, és a többi állathoz.S Örökzöld örökké él, hisz a tiszta lelkűeknek ezt ígérte mindig is Isten.
A történet hátterét, tanulságát a második részben írom meg!
Addig is minden jót, jó olvasást:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése