Tegnap gyaloglás közben sok szép rózsákat láttam, egyszerűen nem
álltam meg hogy ne fotózzam le őket, annyira levett a lábamról a látvány.
Számomra a rózsa a "kedvenc virágok listáján"- elsőként szereplő növény,
talán édesanyámtól örökölhettem azt, hogy nekem is ez a virág a kedvencem.Nemrég, egy hete olvastam
egy nagyon szép történetet, amelyben szintén szerepelt a rózsa.
A bejegyzés címében lévő mondat remélhetőleg sokaknak ismerős, de ha nem, segítek. A kis herceg c. könyvből idéztem.
" - Nézd meg újra a rózsákat. Meg
fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon"
Hogy miért is olvastam ezt az állítólag
gyerekeknek íródott, ugyanakkor felnőtteknek is szóló történetet?
A válasz egyszerű: Szükségem volt rá. Hogy
miért? - Mert sérült emberként eltévedtem, s nem voltam mélyebb értelemben,
tisztában olyan fogalmakkal, mint pl. a szeretet, összetartozás, kapcsolatok,
gyermekség, felnőttség.
Egy igen értékes személytől kaptam meg ezt a
könyvet még 2013 őszén a névnapomon. Bevallom, ciki, vagy sem, de még nem olvastam, s furcsa, hogy most
felnőttként került a kezembe a könyv. Talán jó időzítésként jött. Igazából ez a
mű mindenkinek szól. Megmutatja az utat,- az igazi értékek útját azoknak a
felnőtteknek, - mint pl. nekem is, akik valamilyen oknál fogva eltévedtek, és
sodródni kezdtek az életben.
Na de hogy kapcsolódik össze az általam
felfedezett rózsák a kis herceg történetéhez?
Úgy, hogy a rózsák
emlékeztettek egy jelenetre ebből a műből, méghozzá arra, amikor a
kis herceg a rókával találkozik, és a róka súgja meg a rózsák titkát: "
Meg fogod érteni, hogy a tied az egyetlen a világon"- De miért is? Mit
jelent a mi életünkben a rózsa?
A rózsa azt gondolom, egy adott
kapcsolatot jelent, azon belül egy személyt, akit
"megszelídítettünk,", vagyis akivel megbarátkoztunk, akivel
törődtünk, akiért küzdöttünk az életben sok megpróbáltatás, konfliktus árán.
Míg a történetben a kis herceg sír, hogy
neki nincs más, csak egy virágja, meg pár majom kenyér fája a saját kis bolygóján,
a róka bölcs meglátásának segítségével megtanulja, hogy ő nagyon is gazdag. Ráadásul
azáltal, hogy van egy olyan élőlény a közelében, akiért Ő sokat fáradozott, s
az a növény, az a rózsa sokkal értékesebb számára, mint a többi közömbös rózsa,
amikről még nem gondoskodott.
De sokszor panaszkodtam azon, milyen
egyedül is érzem magam, meg hogy sok minden nem adatott meg nekem gyermekként.
Ugye milyen gyakran elszomorodunk, és sírunk, ahogy a kis herceg is? De ha
jobban körülnézek, vannak olyan értékes kapcsolataim, akikért kemény izzadással
megküzdöttem, bár a szeretetért nem kell küzdeni, jön magától, de a
harmóniáért igen is kell dolgozni, ápolni, gondozni kell a kapcsolatokat.
Szóval nekem is vannak rózsáim, akiket már
megszelídítettem, s jó tudni, hogy valakik számára én is egy rózsa lehetek, s
vagyok, akik megszelídítettek engem, s ez által kapcsolódom hozzájuk, ahogy ők
is hozzám.
Ezek az igazán értékes dolgok. Megtanultam
a könyv által, hogy milyen is az igazi szeretet, s azt, hogy mi az igazán
lényeges.
Mennyire igaz: "Ami igazán lényeges,
az a szemnek láthatatlan". A szeretetet, a kapcsolatokat nem lehet
aranyban, pénzben lemérni, ahogy a történetben is olvasható. S nem az ad értelmet,
ha királyként hatalmat gyakorlunk valami, vagy valaki felett, ahogy az sem jó,
hogy értelmetlen módon szenvedélyeinknek élünk, mint a mesében az iszákos
ember tette.
Ezek szemmel látható dolgok, de nem
tartósak az életben.
Azt is megtanultam, hogy bár nem kéne gyermeknek lennünk, de
bizonyos értelemben igen. Rájöttem, hogy attól még, hogy felnőtt vagyok, nem
szabad elfelejtenem a gyermeki dolgokat. A szívemben belül fontos a gyermekség
megőrzése, ami a bizalmat, a tiszta szeretetet, nyitottságot, őszinteséget
jelenti. A gyerekesség nem egyenlő a gyermekséggel. Nem szabad összekeverni
A könyv rámutat arra, hogy mi felnőttek mennyire komoly dolgokkal
foglalkozunk, mely az életben igazából lényegtelen, s elfelejtettük azt, ami
lényeges. Gyűjtünk, számolunk, hajtunk,
uralkodunk, rohanunk, ahogy a történet is jól érzékelteti. Csak a lényeges
dolgokat felejtettük el, amit gyermekként még tudtunk: felfedezni,
rácsodálkozni, hittel bízni, tisztán, őszintén szeretni.
Nos, ezeket a dolgokat értettem meg a
könyv kapcsán, s ha tehetem, újra el fogom olvasni, s majd a kis csemetéimnek
is szeretném majd tovább adni.
A rózsák, amiket tegnap fotóztam le, ezt a
történetet jutatták eszembe. Talán ezért is vannak rózsák a parkjainkban,
kertjeinkben, hogy ne felejtsük el a titkot:
" Ami igazán lényeges, az a szemnek
láthatatlan . Egyszer s mindenkor felelős lettél a rózsádért:)"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése