Újra itt....
Azt hiszem szükségem volt egy kis szünetre. Sok volt nekem a múlthét, egyrészt
az emberek furcsa reakciói, valamint a terápiám miatt.
Hogy hogyan
jött ez a téma?
Már régóta
szerettem volna erről a témáról írni, mert sokan nem is tudják mi jellemző erre
az állapotra, hogyan is viselkedik egy személyiségzavaros ember, és hogy mitől
alakul ki ez a zavar.
A
személyiség zavarokról nem szeretnék részletesen írni, hisz ha beírjátok www.google.hu keresőbe, könnyen meg találjátok az általános tudni valókat, én
inkább a saját példámon szeretném felvázolni, mit is jelent ezzel a
"dologgal" együtt élni, s hogyan lehet kezelni.
De mi is az,
hogy borderline?
Hogy könnyen
el lehessen képzelni a dolgot, mi jellemző erre a személyiség zavar típusra,
szeretnék segíteni.
Képzeld el
azt, hogy van egy rendes, jó lelkű ismerősöd, akiről jó véleményeid vannak,
abszolút pozitív a benyomásod róla. Aztán ez az ismerősöd mondjuk egy buliban,
kicsit túl sokszor néz a pohár aljára, és szegény,részeg lesz. És elkezd ebben
a részeg állapotában indulatoskodni veled, vagy a többiekkel, esetleg összetör
mindent, ami a keze ügyébe akad, sértően beszél veled, pedig te tudod róla, hogy egy
irtó rendes ember, nem akar bántani, de valamiért most mégis úgy viselkedik,
hogy egyszerűen nem akarsz a közelében lenni. Mert MÁS tudatállapotban van,
nyilván a sok alkohol miatt. De aztán
jön a reggel, és újra azt a pozitív embert látod magad mellett, s ő semmit nem
tud és nem ért abból, ami előző este történt, és alaposan szégyenkezik a történtek
miatt, s ha te jó fej vagy, és igazán szereted, akkor elnézed neki, hogy
bántóan viselkedett veled, hisz tudod, akkor abban az állapotban "nem ő
volt".
Hát
nagyjából valahogy így kell elképzelni általánosságban a személyiségzavarokat,
és a személyiség zavaroknak ezt a típusát.
Sokáig nem
tudták, hogy mit diagnosztizáljanak nálam a szakemberek. Mondták már nekem azt,
hogy bipoláris vagyok az érzelmi hullámvasút miatt, azaz mániás depressziós, és
hogy kevert személyiség zavarom is van.
De végül a terapeutámtól
megkérdeztem így lassan 2év után, hogy mi a baj velem?,miért is járok hozzá
terápiára, mert konkrét választ senki nem tudott adni a kérdésemre.
Végül ő azt
mondta, hogy egy enyhe borderline-t lehet érzékelni nálam, de a kezelés módját
el lehet sajátítani.
De mi
is pontosan az a borderline? És hogy lehet kezelni? Betegség vagy
állapot? Megszűnik ez? Miért alakul ki?
Igen, ezek
olyan kérdések, amiket a legtöbbünk feltenne, ha nekünk lenne ilyen zavarunk,
vagy ha környezetünkben látnánk ilyen esetet. Én először a személyiség
zavarok fogalmával, ezen belül a borderline definíciójával, főiskolás
tanulmányaimban találkoztam pszichiátria szakápolástan, pszichiátria elmélet,
és gyakorlat során.
Akkor még
nem sejtettem, hogy én is érintett lehetek a tünetek alapján. Aztán
később egy rehabilitációs intézményben egy betegtársamnál találkoztam ezzel a
problémával.
A borderline
a hangulatok szélsőséges ingadozását jelenti, jellemző rá, hogy a személyközi kapcsolatok
instabilak, ahogy az én esetemben is, az "én kép" instabil, - vagyis
nem tudom ki is vagyok valójában? Az illetőnek nincs önbizalma, rálátása önmagára. Nos, az esetemben kicsit másképp van, bár én
sem tudom mindig hogy "ki vagyok", de ön reflektív, önelemző képességem nagyon is
van.
Szebben
megfogalmazva a borderline a következőt jelenti:
A
Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A BPD (Borderline
Personality Disorder - Borderline személyiségzavar) főként a hangulat
szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal
járó tünetegyüttes, valamint a személyközi kapcsolatok, és az
énkép/én-identitás instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavar.
további infót ezen a
linken találsz:
Nálam a borderline abban mutatkozik meg,
hogy gyakran vannak hangulati zavaraim, néha még megesik, hogy egy helyzetet szélsőségesen élek meg, túl reagálom, bántva érzem magam. Az önképem annyiban sérült, mint már
említettem - hogy nem tudom, ki vagyok?, nem tudom mik a hosszú távú céljaim,
néha azt érzem, csak sodor az ár...
Érzelmileg én is instabil vagyok, hamar
tudok letargikus, depresszív lenni( de nem depressziós!- a depresszív állapot
pár napig, óráig tart, a depresszió tartós állapotot jelent).
Gyakran ürességet, űrt érzek, vélhetőleg
a hiányaim miatt. Nem tudok rendesen kötődni az emberekhez. Nekem félelmet
jelent a kötődés, talán attól félek, hogy elveszítem azt az illetőt, ha mélyen
kezdek kötődni hozzá. Ezért gyakran van bűntudatom, hogy azt az "x-et",
vagy " Y"- t miért engedtem közel magamhoz...
Régebben voltak önkárosító szokásaim, ez
is egy "tünet" - a többi mellett, ami a borderline-ra jellemző. De ma
már tudom ezt kontroll alatt tartani, ahogy a szélsőséges, indulati reakcióimat
is, - hiszen egy ilyen személyiség zavarban szenvedő egyén ezt nem tudja meg
tenni, mert gyenge az önkontrollja. De a terápia segítségével meg tanulhatja
kezelni a helyzeteket, indulatait, érzelmeit, önkontrollja, ami eddig gyenge
volt, megerősödhet.
Hogy ne legyen ez a bejegyzésem túl
hosszú, a borderline személyiség zavar okairól, kezelési lehetőségeiről egy
másik bejegyzésemben fogok írni.
nos, most már 3- szor kezdek bele a válaszadásba, de a kisgépemen, nem mentettem el, és eltűnt az éterben.
VálaszTörlésMost reggel végre sikerült egyben elolvasnom az írásaidat. Így egybe még jobban érthetőbbé válik minden.
Egész jól sikerült, összeszedetten, őszintén írtál gondjaidról, bánataidról, régen, és most. Mióta én ismerlek,nagyon sokat fejlődtél, most már azért látszik, mennyire igyekszel meggyógyulni, másképpen viselkedni. Ez a betegség, sajnos sok türelemre inti az embereket. Magát a beteget, környezetét, és mindenkit. Most már a jó gondolataim elszálltak, így butaságokat, közhelyeket nem szeretnék írni, de igyekszem újra összeszedni gondolataimat, és leírni neked.
Nagyon örülök, hogy idáig eljutottál, és szeretném, ha a továbbiakban is ilyen intenzitással dolgoznál az ügyön. Akik szeretnek, ezek után is fognak, és kitartanak melletted, főleg így, hogy látják fejlődést, változni akarást rajtad.