Mit jelent nőnek lenni? ( gondolatok a nőnapról, és minden ami a nőiségről szól)

Már nőnap közeledtével szerettem volna megírni gondolataimat a nőiséggel kapcsolatosan, de rohangálós napjaim miatt nem volt lehetőségem, hogy erről a szép témáról a gondolataimat írásba foglaljam. De talán így a nemzetközi ünnep után is lehet kerek egész ez a bejegyzés.

Mi a nő? Mit jelent nőnek lenni?

Nőiségnek nevezem azt a jelenséget, amikor a hölgynek nem elég egy darab divatos táska, hanem muszáj az összes készletet megvenni, ahogy maga a NŐ fogalmaz: "Minden alkalomra" kell. Vagy Nőnek nevezzük azt a kedves személyt, aki bemegy egy ruha és ékszerboltba, és nem egy hamar jön ki onnan. Vagy amikor egy fontos tervezett találkozó előtt órákig áll a ruhás szekrénye előtt, hogy mit vegyen fel, mert ilyenkor nincs egy jó ruhája, amiben kecseses végig sétálhatna az utcán. Ilyenkor az ellenkező nem, a pasik nem értik, hogy a tele ruhás szekrényben hogy-hogy nem lehet találni egy olyan ruhadarabot, amit kedvesük szívesen felvenne. Nőnek lenni azt jelenti, hogy igenis számítanak a részletek, hogy áll a hajam, a sminkem, milyen színű a körömlakkom, milyen típusú ruha áll jól rajtam, milyen színek passzolnak össze egymással. Nekünk, nőknek időnként fontos, hogy felkeressünk egy szépségszalont, a fodrász, és kozmetikus személyében. Míg egy férfi jól elvan akár egy darab ruhában egésznap, mi nők, sokszor szeretünk öltözködni.  Minden apróság, momentum számít. Nekünk fontosak a részletek, míg egy férfinek kevésbé.

Kedves nőtársaim! Megszokott tény, hogy egy férfit nem szabad elvinni magunkkal vásárolni, mert egyszerűen ők, céltudatosan, tíz perc alatt intézik el a vásárlás folyamatát, míg mi nők oda figyelünk a részletekre is. Sőt, mivel számukra nem fontos minden apró szempont, így nem várhatjuk el azt, hogy egy pár órás fodrásznál való tartózkodás után rögtön észreveszik az eredményt, azaz az új frizuránkat. Mert nekik nem ez a lényeg.

Ha azt akarjuk, hogy egy férfi megdicsérjen minket, előtte adjunk neki enni, inni, alaposan dicsérjük meg őt, és akkor hátha észreveszik a rajtunk lévő változásokat.

Minden viccet félre téve, de most tényleg, mit is jelent a mai világban Nőnek lenni? Mik a szépségei, és nehézségei?

Most személyesen, mint nő magamról írnék.... Mit jelent az én nőiségem?  Számomra korábban a megalázottságot, kiszolgáltatottságot jelentette, de amióta terápiára járok, úgy érzem, mint egy virág, el kezdtem kinyílni. A „ Nagy Traumáim” meg akadályoztak abban, hogy élvezzem, szeressem a  női mivoltomat, hogy észrevegyem ennek a szépségeit. Tele voltam gátlásokkal, szégyelltem egész testtartásommal a női mivoltomat. Nem igazán adtam magamra, nem igazán öltözködtem-, ahogy mondani szokás nőcisen. S itt nem a pláza cica jelenségre gondolok a nőciség fogalma alatt. Egyszerűen nem érdekelt az, hogy mi van rajtam, hogy nézek ki, mert nem szerettem magamat.

De azáltal, hogy jelentősen jobban vagyok, és sok szerető szívek dobbannak mellettem, már jobban odafigyelek magamra, és megélem a nőiségemet. S ez a folyamat egy kedves barátnőm mellett indult el, amikor még vele éltem. Elvitt kozmetikushoz, fodrászhoz, kipróbáltatott velem mindent, ami nőcis. De lelki értelemben is sokat kaptam tőle, és az édesanyjától, hogy belül a szívemben is megéljem. Amikor elkezdtem odafigyelni magamra, és elkezdtem elfogadni nőiségemet, egyszer csak azt vettem észre, hogy rám mosolyognak az utcán, megdicsérnek idegen és számomra kedves emberek.

De a leghosszadalmasabb változás a lelkemben kellett, hogy megtörténjen. Hogy elfogadjam, hogy a jó Isten, a Teremtőm nőnek teremtett, őneki így vannak céljai velem az életben, ezzel a szereppel kell helyt állnom az életem minden területén. S mivel ebben a szerepben sok sérülést, sebeket kaptam, szerencsére azért eszközöket és jó embereket is küldött, hogy rendbe jöjjek. Hogy amit gyűlöltem, azt szeressem, amitől féltem, azt bátran megéljem, és megtegyem.  Jelentem, azért még nem mindig érzem azt, hogy szeretek nő lenni, hisz jönnek még sötét felhők, de azért a legtöbbször már süt a nap.

Számomra a nőiségem szépsége, és szerintem maga a Nőnek a varázsa abban rejlik, hogy tudok, tudunk gyengédek, érzékenyek, és kifinomultak lenni, szenzitívek vagyunk minden apró momentumra. Ez a képességünk kell is a legfontosabb hivatásunkhoz, az anyasághoz. Érzékelnünk kell gyermekünk minden rezzenését, hogy a kicsink semmiben ne szenvedjen csorbát. Gyönyörű tud lenni, ahogy odaadással tudunk lenni azok felé, akiket szeretünk. Gondoskodni tudunk, s ennek az örömét én is átérzem. És hogy sok mindent kibírunk, s ezt nem csak a fizikai dolgokra értem, mint pl. a házi munka miatti rengeteg robotolás, vagy a szüléssel járó fájdalmak miatt, hanem a lelkiekre is. Fel tudunk állni minden trauma, csalódás, vagy bármilyen lelki fájdalom után. Tele vagyunk kreativitással, művészséggel, precizitással, alapossággal. Nyilván, nő és nő között is vannak különbségek, de szerintem ezeket a lényeges tulajdonságokat minden női lélekbe belehelyezte a Teremtő.

A nőiségnek a nehézségét abban látom, hogy sokan még mai is visszaélnek, ahogy mondani szokás: "a gyengébbik nemmel".  Bevallom őszintén , nem szeretem ezt a kifejezést. Mert mi is erősek vagyunk, csak másképp. Sok férfi a belső ürességét, és kisebbrendűség érzését úgy kompenzálja, hogy a másik nemen hatalmat gyakorol, visszaél törékenységével, kiszolgáltatottságával. Mindenféle bántalmazáson átmennek a nők, akár családon belül, akár családon kivűl történik meg. Kezdve az "egyszerű pofontól”, a teljes kisemmizésig, ideértve a lelki, és szexuális erőszakot. Bántják Istennek azt a teremtményét, aki életet tud tovább adni, akiből minden férfi megszületik erre világra, aki gondos szeretetével  a fiúcskájából férfit nevel.

Egy nőt, egy életre is tönkre lehet tenni, maradandó nyomok maradnak a lelkében. S a halálát is okozhatják ezek a bántalmazások, ha nem kap szakszerű segítséget. Szóval úgy érzem nőnek lenni kiszolgáltatottságot is jelent, hiszen azért mi Istennek egyfajta érzékeny finom, törékeny "edényei" vagyunk. Szeretetre, anyaságra vagyunk hivatva, s nem boksz zsákra.

De manapság a nő nemcsak a különböző bántalmazásoknak van kitéve. Hanem a társadalmi nyomásoknak is. Az anyagi biztonság hiánya miatt sok nő hezitál munka és gyerekvállalás között. Nem könnyű ebben a generációban sem teljesíteni a rendeltetésünket.

Szóval igen, szép, de egyben nagyon  nehéz nőnek lenni, s azt gondolom, hogy ez úgy lenne könnyebb, ha nemcsak egy nap kapnánk tiszteletet, megbecsülést, elismerést, odafigyelést a férfiaktól, a társadalomtól, egy szál virág jelképeként- hanem az életünk minden napján. Kezdve attól, hogy átadják-e a helyüket a pasik a tömegközlekedés során, egészen a társadalom szellemiségéig, ami a nők iránti tiszteletet jelenti.

Záró gondolatként az maradt bennem, hogy megköszönjem Istennek, édesanyámnak, nevelőanyumnak, hogy nővé cseperedhetett az a kislány, aki voltam. Na meg annak a sok szerető szívű barátnak, akik nap, mint nap velem voltak, és velem vannak még a mai napig is. Biztattak, és motiváltak, hogy ezt a szent dolgot megéljem én is, ahogy sok millió nő teszi a világon.

Szeretném megosztani ezeket a gyönyörű idézeteket, ami az én szobám ajtaján is ott díszeleg, ezzel is emlékeztetve arra, milyen is a jó Nő?

Idézve a Szentírásból:

„Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!” (Én. 4,7)

„Derék asszonyt kicsoda találhat?
Mert ennek ára sokkal felülmúlja az igazgyöngyöket. […]
Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; amely asszony féli az Urat,
az szerez dicséretet magának!” (Péld. 31,10. 30)

„Szépségedet a király igen kívánja; hiszen Urad Ő, hódolj hát néki!
Tírusz leánya is, a nép gazdagjai, ajándékkal hízelegnek néked.” (Zsolt. 45,11–12)