Pár nappal ezelőtt volt egy kis időm hogy megcsodáljam az
ébredő természet szépségét, s annyira lenyűgözött a látvány, hogy fotókat is készítettem.
De mielőtt megosztom a fotóimat,amiket a tavaszi „ébredésről” készítettem,
szeretnék először a tavasszal
kapcsolatos érzéseimről írni.
Emlékszem már kis kamaszként is mélyen hatott az érzéseimre ez a
gyönyörű évszak, s mivel nyitott személyiség voltam már akkor is, hagytam,
hogy ez a varázslat magával ragadjon. Érzékeny lelkemből rímek jöttek, s
versben is megírtam, hogy milyen szép a tavasz, csak sajnálom, hogy az a vers már
nincs meg, szívesen megosztottam volna, hogy együtt mosolyogjunk, milyen is
volt az a kiskamasz lányka.
Emlékszem, nemcsak az tetszett , hogy sok virág
illatozik, és különböző színekben pompázik, és a fák is rügyeznek, hanem ahogy a madarak énekelnek- vagy az iskolám udvarában, ami néha
behallatszott a nyitott ablaknál lévő tanterembe, vagy ahogy koncertet adtak a
kertünkben is. Gyermekként nagyon tudtam csípni, hogy végre nem kell annyira
beöltözni a hideg miatt,és hogy sokáig játszhatok a szabadban a testvéreimmel,
mert későn sötétedett.
Ilyenkor márciusban minden évben festettük a rajzórán a
nemzeti zászlókat, amik vagy az osztályteremben, vagy a falunk emlékparkjában
díszelegtek. De gyermekként mindig izgalomba hozott az is, amikor kiderült, a
húsvéti nyuszi mennyire látott engem jónak abban az évben, hogy piros tojást
kaphassak, amit nem szívesen, de a locsolóimnak odaadtam.
Külön izgalom volt nekem, hogy nevelőanyukám milyen
tortát süt nekem a szülinapomra, ugyanis áprilisi születésű vagyok.
Ez volt a gyermekkor, minden évben ugyanazokkal a rituálékkal,
hagyományokkal, a különbség csak annyi volt, hogy minden évben kicsivel nagyobb
lettem.
Most felnőttként már másképpen élem meg a tavasszal járó
eseményeket. Talán a sok elfoglaltság miatt
már nem olyan érzékenyen hatnak rám az ünnepek, és a születésnapom. Talán azért
mert felnőttem, formálódott, mint a húsvéttal, és egyéb ünnepekkel kapcsolatos
érzéseim.
De azt felnőttként is megélem, ahogy régen, hogy milyen
szép, ahogy ébred a természet. Azt érzem, mintha én is a természettel együtt
éledeznék, élénkebbnek érzem magam, kijövök a téli nyomott hangulatból,
nyitottabbá válok mint az emberekre, mint a rengeteg pozitív dologra.
Nekem még máig is lenyűgöző az a látvány, ahogy a Teremtő
keze megfesti a tájat, csodálkozom azon, milyen jó ízlése van.
Azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy a rohanó hétköznapokban,
azért ha pár perce is, de álljunk meg, és gyönyörködjünk a Teremtő által
létrehozott alkotáson. Igen szomorú az, ha ezt nem akarjuk észrevenni. Menjünk
ki a szabadba minél többet, ha időnk teheti, nemcsak a D vitamin szükséglet
miatt, amit a napfény ad meg nekünk, hanem ezek miatt a festőien szép tájak
miatt is. S ez nekem is biztatás. S ha olykor esik az eső, vagy fúj a szél, akkor
gondoljunk arra, hogy Isten megöntözi a mi terméseinket, amit elvetettünk kis
kertünkben.
Íme, a fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése