2014. március 17., hétfő

Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. (az elhízás pszchiológiája saját tapasztalataim alapján)


Meghívlak benneteket egy sütire. Ma délután sütöttem, mert egy kedves vendég jött hozzám, s hogy meg tudjam kínálni valamivel, így gyorsan összedobtam a képen látható csupa csokis muffint, amiből már csak 3 darab maradt, hiszen lakótársamat, na meg engemet is rabul ejtett.
A mai vendégem is, ahogy mostanában sokan mások, visszajelzik, hogy fogytam… Jól esnek a visszajelzések, már családom is, és ismerőseim is kérdezték, hogy mi a „recept”?
Nos, azért őszintén szólva valljuk be, nem érdekelt sosem a kinézetem, s nem tervezetten, tudatosan történt meg a fogyásom. Egyszerűen az történt, hogy nagyon lebetegedtem 1 hónappal ezelőtt, olyannyira, hogy a különféle élősködök, mint pl. a herpesz szimplex vírus, ekcéma, ami átment gombás fertőzésbe- megtalált engem, nem volt nehéz nekik, hisz a legyengült immunrendszeremet érzékelve úgy gondolták, nálam időznek pár hétig, és kellemetlen tünetekkel nehezítik meg napjaimat, hogy a lakóhelyemhez közeli patikának is jó legyen a bevétele….
Én akkor eldöntöttem, hogy ha rendbe jövök, jobban odafigyelek magamra, sokat mozgok, nem stresszellek, sok zöldséget, vitamint szedek - tudjátok, amit ilyenkor az ember mondani szokott. – De én nem csak mondtam, komolyan gondoltam.
És elkezdődött az immunrendszerem felpörgetése, immunerősítők, naponta több zöldség, és citrusfélék, a magas C-vitamin tartalom miatt. Este pedig hogy ne kajáljak be nagyon, zabot ettem. Napközben sok limonádét iszogattam, cukor nélkül.S amikor jobban lettem, igyekeztem bele vinni a sok mozgást is, ha épp nem volt elintézni valóm a városban, akkor is kidugtam az orrom, és kiléptem a komfort zónámból. Ekkor kezdtem észrevenni a változást magamon. Ma már dinamikusnak érzem magam, és máig se álltam le a változtatásaimmal, csinálom kitartóan, este nincs zabaparti, (csak "zab buli"),hisz a zsírok éjszaka nehezen bontódnak le.


De azt gondolom, az elhízásomnak főleg lelki okai voltak, s még többnyire vannak.
Mostanában nagyon nehéz a terápiám, nehéz emlékek nyomai fakadnak ki belőlem, amelyek sok indulatot, feszültséget hordozotak magában,s amikor ezek távoznak,  utána mindig könnyebbnek érzem magam, és felszabadultnak.
Azt gondolom az emberek elhízásának a hátterében lelki okok húzódnak meg. A testünk azt tükrözi, amit belül a lelkünkben érzünk. Talán az önbecsülés hiánya, hogy „nem szeretem magam, nem érdekel, mi van velem”.  Vannak, akiknél egy védelem az a felesleges réteg a testünkön, ahogy nekem is. Távol akar tartani magától mindenkit, nem akarja magához vonzani az embereket,(én esetemben a férfiakat), hagyják őt békén, ő el van így, és azzal a lelki magánnyal, ürességgel, amit mélyen hordoz a lelkében már évtizedek óta, s elhiteti magával, hogy a nasi, a gusztusos kaják, sütik, „boldogság hormonok " majd megoldanak mindent. De sokszor hittem ezt, és ettem tömegével a rengetek csokoládét, chipset, de igazából nem segítettek semmit, csak növelték a kilókat. De az a mély üresség belül nem szűnt meg, az a probléma a lelkemben nem távozott el. S persze nem csak az evési kényszerek, hanem a gyógyszerek sem oldották meg a múltamból eredő zavarokat, nehézségeket. Ezért vagyok már egy éve gyógyszermentes. Urunk ünnepén, Húsvétkor raktam le az utolsó bogyókáimat. Mert inkább úgy gondoltam, nézzünk szembe a problémáimmal, fájdalmaimmal, a terápiám, és istenhitem segítségével. S azóta is tart ez a küzdelem, de hiszem, nem értelmetlenül, hisz a változás, a gyógyulás már szemmel is látható sokak számára.

Valószínűsítem, hogy a lelkem, a pszichém, ahogy gyógyul, felszabadul a sok káros trauma alól, negatív energiákból, már azt üzeni kifelé a testem számára, hogy már szeretem, tisztelem magamat, az életemet, és nincs szükségem már védő pajzsra, hájakra, amik korábban távol tartottak a nőiességemtől, és a vonzó férfiaktól. Mert ugyan az emberektől nem, hiszen akik szeretnek, kereken is szeretnek, szerettek. De egy nő akkor érzi jól magát, ha vonzó, és hát egy párkapcsolat kezdetekor ez is valahol egy szempont a férfiak számára, de később nem jó, ha erre épül a kapcsolat.

Szóval kedves fogyni vágyó embertársaim! Én nem ismételném meg nagy fejeseink tanácsait, amit a médiában folyamatosan adnak, mert már a csapból is ez folyik, inkább azt hangsúlyoznám, hogy ha fogyni akarsz, akkor először a lelki lerakódásoktól kell megszabadulni, mert addig, míg nem becsülöd magad, és nem szereted azt a személyt ott belül, addig nem biztos a siker. Hiszen ha elkezded elfogadni önmagad, és megválsz a belül mérgező szörnyeidtől, azt fogod észrevenni, hogy sok pozitív energia szabadul fel, ami elég erőt fog adni Neked, hogy eljuss a célig.

De amíg ezt a lépést nem teszed meg, addig minden próbálkozás kudarchoz vezet majd. S ezt szakirodalmak is alátámasztják, csak kár, hogy a média ezt a fontos tényezőt nem hangsúlyozza.

Olvassátok el, nagyon ajánlom ezt a könyvet:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése